2010. szeptember 29., szerda

Icelandic lullaby

What do we know about Iceland? We have some Icelandic students here, so fortunately one can catch some treasures of their culture. In the freestyle program of the school students can choose music lesson. Here I met Emil, the music teacher. He is a very interesting guy. He does a master called Global music master degree.. so its not really an ordinary course you can imagine.. the other day we were in the library talking, I helped him out with some bars and clubs in Budapest because he goes there to chill out soon. He told me about their class, where the icelandic girls tought this sad song...and I become very interested..so let me share it, and as i got the link i can embed it..so, the first encounter with Iceland...about a lullaby!

a lot of mothers sing it for their children before they go to sleep but it was originally writtin for a play that was build on a true story about man and a woman, who had been banished and lived in the montains. they had a baby that they couldn't keep because they could barley provid themselves. And she sings this song rigth before she throws the child into a waterfall. it is a really famous story and a really famous song in Iceland.

2010. szeptember 28., kedd

CSR, New Orleans,

ma a cégek társadalmi felelősségéről volt szó. CSR-Corporate Social Responsibility. Ehhez nem árt ha van fogalmunk róla, mi is az a Corporation.
Nekik volt elképzelésük róla:

Délután prezentált a csoport egyik része, Az UNICEF, az ILO (labour org), a Coca-Cola és a Ferrero került boncasztalra. Az Uniceffel kapcsolatban az volt az egyik legfontosabb megállapítás, hogy azért támogatják rendkívül erősen az oktatási és gender ügyeket, mert ez vezethet egészségesebb, gazdagabb, kiegyensúlyozottabb társadalomhoz. Bizony, például Nepálban is inkább a kisfiúk járnak iskolába, a lányoknak kevesebb esélyük van tanulásra. Nevezik őket feministának is, de az a helyzet, hogy bizony diszkriminativ uton lehet csak egyenlőségét harcolni. Pozitiv megkülönböztetéssel. A demokráciáért meg demokratikus úton, mondta Desmond Tutu, a dél-afrikai érsek és polgárjogi aktivista, aki a feketék egyik szimbolikus figuája. Nobel Békedíjat kapott, nagyban hozzájárult az apartheid vér nélküli befejezéséhez. A VB megnyitón is ott volt, táncolgatott kicsit a szinpadon, jóformában volt az öreg a maga 79 évével..

Még egy ügy...
http://www.nextstopneworleans.dk/ Ez egy dán kezdeményezés New Orleansba keresnek önkénteseket, akik segítenek rehabilitálni a névrokonom okozta károkat.. Nem is gondolnánk, mi zajlik a centrumon kívül!
In the outskirts of NewOrleans, people are walking with guns. It was the slaves district in the past so it had a very bad reputation. And there is the very rich district, with white people.. This video is from a barbeque party. People say incredible things about the situation..
Would you believe that until these days nothing had been reconstructed, moreover criminals and all the things that comes together with poverty appeared and increased since there is no governmental help or community spirit. Oh, and the deported people who live in unhealthy shelters, cannot come back to take care of their homes, and when the grass reach a certain level, the local government has the right to take over their lands....so for example volunteers can go and cut the grass, ...incredible!
The documentary you can find on youtube in parts...

A Dél-Afrikai arany bányákban dolgozó embereket "Stimela Train" szállította. Rendkívül embertelen körülmények között dolgoztak napi 16 órákat, munkaszállásokban laktak. Sokuk megsebesült, legyengült, elvesztette végtagját. Sajátos nyelven kommunikáltak egymással 700 méter mélyen.
Gumboot dancers are commonly sighted on the streets and plazas of tourist areas in South Africa. It is still used today by some miners. The dance likely originated among their tough working conditions ( obscurity , dampness, ...). Many of the steps and routines are parodies of the officers and guards who controlled the mines and workers' barracks. Like other forms of African dance, Gumboot utilizes the concepts of polyrhythm and total body articulation, drawing from the cultural dances of the African workers that manned the mines.


"There is a train," he says, "that comes from Mozambique, Angola, Zimbabwe, from Malawi, Botswana, Namibia, Lesotho, Swaziland and the whole hinterland of South Africa. This train carries young and old African men to work in the mines of Johannesburg. Deep, deep, deep down in the belly of the earth, they dig and drill for that shiny, mighty, evasive stone. And when they hear that choo-choo train, they curse the coal train that brought them to Johannesburg."



Yet still Masekela's voice persisted; "Stimela," he shouted, and the haunting song sent my thoughts back to the history of the railways in the Witwatersrand, and the stories of loss and displacement as locomotives separated millions of mineworkers from their homes and families.

This sentiment is captured in another more popular song that some regard as South Africa's "second national anthem." Shosholoza belies its joyful energy as it tells of the trains that carried men across distant lands and over mountains to work in the mines of South Africa.
ezt a dalt énekeljük a kórusban... a Masekela számot pedig ma mutatta nekünk Garba óra előtt, pihenés képpen. Fantasztikus, amikor egy művészeti alkotás mögött van történelem, amikor valami igazán erőteljes dolog ihleti. Csodálattal hallgattam. és mondanom sem kell, a legjobban az afrikai dalokat szeretem a kórusban énekelni. néha jó lenne egy afrikai is közénk, az lenne az igazi...

2010. szeptember 24., péntek

Amnesty presentation

hot report about 24th september, friday.

I am going to do a short presentation on Amnesty International next friday. It was my idea, and I chose to do it alone.
The presentation should be about basic aims, missions, backgrounds, activities, areas of operational location, policies and practices, their social responsibility and the future perspectives.

here we go!
www.amnesty.org

2010. szeptember 15., szerda

Miről, Miért, Hogyan, Mennyit, Kinek

Nem tudom, mik a blogolás szabályai, de én azt szeretném képzelni, hogy nincsenek, illetve az írja őket, aki írja. Néha szeretnék megörökíteni pillanatokat, érzéseket-benyomásokat közvetíteni, néha szeretnék világmegváltani, néha gondolat-ébreszteni, rövidnek és tömörnek és lényegretörőnek lenni, hogy ne legyen unalmas az olvasók számára. De aztán néha pedig csak mint egy napló, úgy képzelem, ami elrejti a gondolataimat. És akkor nem is vagyok kíváncsi rá, hogy aki olvassa, az mit gondol. Persze mindig kíváncsi az ember, olvassák-e a sorait ha már elérhetővé tette, de van amikor ez lényegtelen. mint most is, amikor csak a pillanatot akarom megörökíteni.
Ugyanakkor fontos magam számára is letisztáznom, miről írok, mennyit, hogyan írok, milyen céllal, és hogy kinek írok.
Miről.
Dán népfőiskolai életemről, Humlebaek-ben. Drága Jó Susana (Zsuzsi) akinek a bátorítására jöttem ide, az ő blogján találtam olyasmit, amit a saját blogomba is integrálhatok. "Garba azt mondta az üdvözlő beszédében, hogy Feel at here! Beacuse here is good. You have clean water, good food, nice people, and beautiful environment. You don't feel at home, otherwise You stay at home, so feel at here."- nekünk ezt akkor mondta, mikor első szombaton az otthonában fogadott bennünket vacsorára. Azt mondta, érezzük magunkat ott, ne otthon.. milyen igaz! A hely szellemével kell "hálni" ahhoz, hogy felszabaduljunk egy elsőre talán idegen, ismeretlen környezetben. Igen bölcs mondás. Tehát a blog Erről szól. Olyan sokféle lesz, olyan változatos, sokszínű, sokféle, diverz, írásos-fényképes, érzelmes- szellemes, eseményekkel vagy éppen pillanatfoszlányokkal teli, jelentős és kevésbé jelentékeny momentumokkal teli, mint amilynennek megélem. Mert itt élünk, itt tanulunk, itt fejlődünk, beszélgetünk, játszunk, kommunikálunk és elvonulunk, sétálunk vagy épp futunk, néha poroszkálunk, csoszogunk, néha tolnak minket vagy mi húzunk másokat, de haladunk valamerre, egy olyan irányba, ahol világosabb, illatosabb, reményteljesebb, életszerűbb, tudatosabb és őszintébb.

Mennyit írok? amennyi jólesik.
Hogyan írok? ahogy jólesik. Illetve vannak elvárásaim magammal szemben, amikor történik olyan, amit megörökítenék. De ahogy a meleg étel is melegen fogyasztandó, az élmények is frissen tárolandók. Egész más visszagondolni és feleleveníteni mint aznap beszámolni. Itt minden percet le lehetne kommunikálni, de az képtelenség. Hogyan lehet egyszerre befogadni és közvetíteni? Élő közvetíteni saját magunknak? Belső média? hm. Saját magunk szerkesztője lenni...úgy próbálok írni, hogy a lehető leghitelesebb legyek magam számára. Illetve ami a tanulmányokat, tudásbéli fejlődést illeti, szeretnék pontosságra törekedni, de sokszor erre nem marad erőm. Itt nincs számonkérés, nem kapunk érdemjegyet. Lehet azt gondolni, hogy óvodában vagyunk, ahol csak jól el kell tölteni az időt, rajzolgatni, nevetgélni, enni, szunyókálni, játszadozni...és egyébként nem is lenne olyan messze a valóságtól. Mert ezt mind mi is csináljuk :) De senki sem kényszerített rá, sőt, mi fizettünk érte, hogy itt lehessünk. Itt végülis felnőtt emberek vannak, akik valamilyen szinten életük fordulópontján állnak, szeretnének továbblépni valamerre, kibontakozni, fejlődni. A tanárok szakmailag rendkívül felkészültek, tehát ők egyfajta biztosíték rá, hogy kézzelfogható tudást is számontarthassunk, de azt gondolom, itt senki sem ezt értékeli leginkább. Az itteni oktatás non-formális, ami elsősorban interaktív módszerekkel próbálja megnyitni az emberek fantáziáját, összehangolni egymással azokat akik egy teremben ülnek, közös munkára, közös gondolkodásra hívva. Egymás gondolatainak elfogadására, értékelésére, kiépítésére alapoz, pozitív állítások megfogalmazására késztet. A tanár nem autoritás, inkább "facilitátor". Ezt a szót most integrálom a szótáramba. Tehát egy szerep ez valójában, ami elősegíti egy csoporton belül azokat a dinamikákat megszületni, ami a résztvevők által eleve adott, csak némán hallgat, szunnyad a légkörben. Ha mindenki érzi, hogy egyenlő fél, egyformán számít a szava, a részvétele, magabiztosabbá válik, aktívabb és motiváltabb lesz.
Az sem ritka, hogy az óra elején nem egy feszes vigyázzállásba vágjuk magunkat megadva a kötelező tiszteletet a tanárnak, hanem körben állunk, inkább kirázzuk a feszültséget, nyújtogatjuk a tagjainkat, esetleg valami kellemes muzsika szól a háttérben, és egy gyors játékkal egymásra és a közös munkára hangolódunk. Ez lehet pusztán annyi, hogy körben állunk, fogjuk egymás kezét, és különböző mozdulatokat adunk át egymásnak. És amikor munka van, az agy is jobban működik. Erre az egyik legjobb példa az a játék, amikor berakunk egy hétköznapi tárgyat a kör közepére, és out of the box gondolkodunk, mi is lehetne az a tárgy, mi mindenre lehetne használni, mire lehetne jó. Vagy a másik szuper játék, amikor párokban egymás gondolatait támogatva építünk egy egész történetet fel, amiben nem mondunk nemet semmire, inkább megkeressük a számunkra tetsző részét, és onnan haladunk tovább. Miután felébresztettük a fantáziánkat, kreatív erőnket, a bizonyos másik agyfélteket, kezdődhet a brainstorming komolyabb kérdésekről is. Így volt ez a kampányunk előkészületei során is. A feladat az, hogy odamenjünk az utcán emberekhez, és valahogy kapcsolódjunk a FEjlesztési Tervekben megfogalmazott értékekhez, legyünk meglepőek és gondolatébresztőek. Hogy mit kérdezzünk, hogyan és miért, azt nem csak ki kellett találnunk a szokásos leül-gondolkodik-ül-ül-agyal-agyal-ül-ül- módszerrel, át kellett érezünk a súlyát, bele kellett harapnunk, közelről meg kellett élnünk, körbejárnunk. Nem csak formát adtunk a dolognak, húsa, csontja, tüdeje, szíve és lelke is teremtődött. Sokkal életszerűbb volt. Nem csupán megmondták, hogy mit kell csinálnunk és megcsináltuk, sokkal inkább - meg akartuk érteni, át akartuk érezni a jelentőségét, miért menjünk ki reggel 6kor a hideg, esős koppenhágai utcára és szólítsuk meg az embereket. Miért csatlakoztunk egy nemzetközi kampányhoz, miért kell Jó híreket közvetíteni a médiában, miért kell Adni (pl. csompagolt reggelit) az embereknek, értesíteni őket, informálni őket a valós hírekről, nem hagyni az általános negatív képet uralkodni az emberek fejében. Főleg amikor globális méretű kérdésekről van szó, mint éhínség, szegénység, univerzális oktatás vagy gyermekhalandóság stb.

Szóval milyen céllal írok itt, a blogon?
Írok, hogy aki kíváncsi rám, vagy arra, milyen egy ilyen speciális hely, mint a dán népfőiskola, tájékozódjon. Írok, hogy amikor angolul jár az agyam, megengedhessem magamnak, hogy hibáktól nem félve, bátran írjak angolul is, főleg ha már itt is angolul kell kommunikálni. Szerencsére ez csak nagy ritkán okoz gondot, olyan könnyedséggel szólalok meg, fogadom be az információt, ami teljesen könnyednek mondható, szerencsére erre nem megy el sok energia. Így amikor épp olyan kedvem van, angolul írok a blogon, teret adva annak a flow-nak, ami akkor épp dolgozik bennem. nem mellesleg egy-két külföldi jóbarát is bekapcsolódhat és követheti az eseményeket...Írok azért is, hogy emlékezzek majd később, mi minden hatott rám. Itt azt is tanulom, hogy döntést hozni és választani nem feltétlenül áldozat és lemondás (mindarról, amit nem tudunk tovább vinni, magunkévá tenni). Így a blogomat is ebben a szellemben kívánom gyarapítani. Nem tudok mindenről beszámolni, sokszor talán a leglényegesebb dolgok maradnak ki. (például a mai kultural jamming cuccról is kéne, ami eddigi egyik legérdesebb délután volt, mióta itt vagyunk). De valószínű ha fontos, akkor vissza fogok térni rá. Egyfajta szelekció ez, nem is vitás, amolyan virtuális térkép az emlékeimből, élményeimből és ezek prioritálásáról. Valószínáleg már rengeteg prekoncepcióval rendelkezem arra nézvést, hogy miről és hogyan és mennyit kéne írni, és ennek próbál az egom eleget tenni, hiszen azt tanulta, hogy irányítson, méghozzá mélyen integrált szabályok szerint, vagy esetleg ha újabb dolgot észlel, olyasmit amit korábban még nem tapasztalt, akkor is legyen mit előhúzni a tarsolyból. Valami jól bevált módszert, viselkedési mintát, amivel lehetőleg teljesen megfosztja magát az ember attól, hogy tisztán befogadja azt, amibe belekerült, sutba dobja az elvárásait, feltételezéseit, ledobja saját szemellenzőjét, és elkezdje megérteni, hová csöppent, milyen világba, miről szól ott az élet, hogyan élnek a helyiek, és keveset kritizálni, inkább megfigyelni....stb. És akárki is vagy, és olvasod ezeket a sorokat, Téged is erre bátorítanálak. Nyitottságra, elfogadásra.

Mert hát ez az utolsó kitűzött napirendi pontom, a kinek?
Neked, magamnak, Nekik, Nektek- velük, veled...

2010. szeptember 14., kedd

Choir


Rikke, the principal's evening once in a week, when we sing pop songs, and very often african songs. did i tell about it already? whatever.

Thula Sizwe is our favourite, an African freedom song. She told us her experience back in 1996 when they visited South Africa with the 'Papaya choir' (if i understood their name right...)It was 2 years after Mandela become the president, after the first fully representative democratic elections. You can imagine, white people rarely sang freedom songs loud, when the memories and signs of apartheid was almost still in the air.
So there was this first performance in a big church and when people heard them singing, they came out of the houses and joined to these 18 people from Denmark., and crowded the church...and everyone loved each other, hand by hand. and she said it was unforgettable.

We end the evening with singing thula thula in dark, from our whole heart. once I'll record it, i swear!


Thula Thula Thula Sizwe
Thula Thula Thula Sizwe
Ungabokhala
U-Jehova

Inkululeko
Thata Nants Inkululeko
Sizoyithola
U-Jehova

2010. szeptember 13., hétfő

sűrű hét mögöttünk

az elmult hét olyan sűrű volt, hogy nincs is kedvem leírni. minden egyes bejegyzés olyan, mintha újra kéne élnem, és ahhoz nincs erőm. Nem fér be. Workshop egy koppenhágai ms action aid nevű ngo-nál http://www.ms.dk/sw13950.asp , reflektálni az ott tanultakra, készülni a pénteki kampány napra, megszervezni a csoportokat, riportokra felkészülni. Illetve a pénteki iskolagyűlést mindig más folyosó vezényli és szervezi, persze most mi voltunk a felelősei. Csak ugy, mint a szombati bulinak, illetve az utána esedékes takarításnak. A gyűlés nagyon jól sikerült, a kora reggeli kampányolás során készült pár videót megmutattuk nekik, játszottunk velük a ws-on tanult kreatív játékok közül egyet, illetve Salma fruit-salad songját is bevetettük a siker érdekében. Ezek a 'morning assembly'-nek nevezett gyűlések általában fél órásak, kivéve a pénteki, ami egy teljes órát tart. Fél órába belefér legalább egy dal, amit Rikke a diri kísér zongorán. Ő vezeti a kórust is (thumba le-leeeee, thumba le-leee-o-lálááh). ... hazamegyek neféljetek eldalolom. Itt mindenki mindent mondhat, infó, óhaj, sóhaj, bármi. Én eddig almaszedés miatt és a tánc órám miatt szólaltam fel. Az almaszedés nem jött be sajnos, ketten próbálkoztunk a biokukacos almát felszedni. A tánc annál inkább, eddig kétszer volt. Fantasztikus élmény átadni, mutatni, megosztani a tapasztalataimat, és szépen lassan kibontakoztatni egy saját stílust, viselkedést, szójárást. külön élmény mindezt angolul megteremteni. Legnagyobb kihívás a dícséret, hogyan kell angolul bíztatni a lányokat...?

How to encourage people on dance courses? Yeah, that's it!? Very good. very nice? Beautiful+! ?
help me, please...


Here i attach one riport with a volunteer at the UN's campaign The World's Best News- which was basically in order to spread the positive news and progress in connection with the MDG's. (millenium development goals). Because we hear so few about it.
Do you think it is possible Goal to reach witin 5 years, to create universal education, so that every single child could attend at schools all over the world?
7 o'clock in the morning, it is just too hard question to ask from people...so we asked an easier one: What would make the world a better place for all of us? unfortunately i cannot upload any videos at the moment, but i willl.


This is the Big Hall, where usually we have the Saturday cultural programs, and sometimes the big big meetings are hold here. I tend to give my dance courses here, I think it has such a warm athmosphere. So this week-end we had two guys from Zimbabwe, they made some fresh reggae and some so-called 'christmas-reggae', but also tought some dance...here we go:

2010. szeptember 9., csütörtök

a pure opinion letter



My dear Readers.

Let me share with you an opinion article written by one of my best soul-mates from here. It hits deep, i can tell you. She is from the Maldives, and her name is Salma. I would like you to listen carefully, and take these words as real pearls...I would like to spread these words so that we stop for a moment and mind our steps more consciously.


This is a Salma. She is just about to make loads of chapatis for us, maldiv-type chapati...



"I come from a place that not many people know of, the Maldives, a small nation out in the middle of the Indian Ocean, which people consider a haven for tourists and travelers. My nation is slowly but steadily coming out of isolation and making a name for itself in the global arena. Not just as a sunny paradise of virgin sands, crystalline waters and tall palm trees but as a forerunner in the fight against climate change.

As I sit here in Denmark, one of the most democratic and progressive countries in the world, I reflect upon my role in my nation as well as my role as a global citizen. What can I do for my people and others to better their lives, not just because we are a nation in peril due to global warming and sea level rise, but also to deliver to them values of justice, equality, dignity and to deliver to them a better standard of living?

How can I convey stories and examples of the Western World, so far removed from my people, to those amongst whom I live? How can I change the attitude of legislators, policy-makers and hard-line extremists in my country, to adopt the good principles of governance and development that have made the Western World what it is today? And how can I reach out to the rest of the world with the lives and stories of my people, my home and my nation?

Some would call it a contradiction in terms, a conflict of culture and ideals if I were to talk about this in my own country. And yet deep in my heart, I believe that values of democracy and of human rights are universal. They are the Truth and they cannot be denied. There is a world of knowledge and experience out here and we have to learn from it, no matter where we live or where we come from. It is a matter of attitude, of being open, understanding and tolerant, and putting into practice progressive ideas and philosophies.

I have my own skepticism about the West, and some of it still remains. Many times I feel Life is unfair because some have so much and others have so little. When I walk into a grocery store and see it filled with vegetables, fruits and meat and food that is not available or too costly in my own country, when I see the well-built and cozy houses, when I ride in the efficient and comfortable public vehicles or when I breathe in the fresh air, I question myself time and again on where it is that many countries have gone wrong?

I know the Western World has played and still continues to play, a role in fostering that inequality of which I speak. Yet I cannot deny that there are people and institutions that are trying to bridge the gap. It is through these people and institutions that we can make a change for the better. I, from my nation in peril, and as a global citizen, would like to say thank you to those people and institutions, for if not for them, perhaps the world would have been even more a sadder and unjust place to live in"

2010. szeptember 7., kedd

infók, fotók

nem olyan egyszerű az új okos telefonommal fotózni, többnyire homályos képeket csinál, de igyekszem vállalhatóan örökíteni digitálisan is, nem csak a drága jó analóg gépemmel.
Nagyon sok esemény van idekint.
Rengeteg interaktív játékos foglalkozás...

Foglalkozunk az MDG-kel. Tudjuk mi az?


Ha csak egyet választhatnál, melyiket tartanád legégetőbb problémának?
Az egyik legokosabb megoldásunk ez a kör volt, amelyben minden egyes elem összekapcsolódik a többivel.
konstruktív káosz...


a demokrácia fája



Néha ki-szabadolunk... dán órán, Dorte-val és sütivel. Ilyen is akad. Egyébként leginkább kárpótlásképpen kaptuk, mert megszállták a patkányok a konyhát, magunkra kellett főznünk.


A dán dalok nem mindig emészthetőek könnyen. Ehhez sem árt a friss levegő meg a matracok. A kezekben a népfőiskolák atyja, Nicolai Frederik Severin Grundtvig által írt és összegyűjtött dalos könyv látható. Szerencsére pár John Lennon meg Luis Armstrong nóta is belefért, hogy a nemzetközi diákok ne fulladjanak meg a sok "khrgeajjae" meg "khrokghekhrjoppae" szerű szavak sodró áradatában. Az öregről van is egy fotó az iskolában, a könyvtár egyik termének falán díszeleg. Azt mondják nagy kujon volt, még öreg korában is igen termékeny volt minden téren. Annyit érdemes megjegyezni róla, hogy igen felvilágosult szellem volt. Nem tudom, hogy volt-e előtte más is, aki ezt mondta volna, de Dániában őt tartják a 'School for life' non-formális oktatás megteremtőjének. Ezt éljuk meg mi is. Megérdemelne a népfőiskola egy külön bejegyzést, meg is fogom tenni nemsokára.

egy Future mapping nevű technikát tanultunk egyik délután, aminek végeredménye csoportos munka volt. Az egész teljesen szabad asszociációval indul, megtaláljuk egy téma gyengeségeit, erősségeit. Csoportosítjuk a felmerülő szavakat, majd kialakul egy szűkebb keret, amin belül már konkrétumokról is lehet beszélni. Mi a világról és a Krogerupról, az iskoláról gondolkodtunk, hogy meg is tudjuk valósítani, ha akad jó ötletünk. Az egyik csoport azon dolgozott, hogyan lehetne melegebb szobákat és termeket fenntartani, mert elég hűvös van itt, szó mi szó. A másik csoport olyan programot talált ki, aminek keretében élettörténeteket oszthatnánk meg egymással, az egész életen át való tanulás szellemében. A mi csoportunk a 'fitnesz terem' problémát bővítette-értelmezte át egy kicsit másik irányba terelgetve, mi a tudatosság megteremtésén gondolkodtunk, ami nem csupán a fitneszre vonatkoztatható, hanem életmódunkra is.

majd aztán ennek a módszernek a segítségével állítottuk fel a tervünket, mely egy holisztikus életfelfogást tűz ki célul maga elé, mozgáson és a technikákban való elmélyülésen keresztül.


Ahogy említettem, főzőcskéztünk párszor az utobbi napokban..
néha enni is kell.. az iskola koli részében egy folyosón lakunk együtt Crossing Borderesek (CB), ahol van konyha, ami közösségi helyünk, no és a mosdók.
Itt látható a magyar buddhista szekció és jobb szélén Salma.



Asszem tényleg eltelhetnének hetek is akár úgy, hogy ki sem teszi az ember a lábát. Hétvégén még taalán, de hétközben elég nehéz, akár még az udvarra is kimenni. nincs idő, feszít a sűrű program. De ha az ember kimerészkedik..: