2010. október 25., hétfő

új szerelmem az ökomúzeum

An ecomuseum is a museum focused on the identity of a place, largely based on local participation and aiming to enhance the welfare and development of local communities.

Contemporary museums are more and more museum of ideas rather than
museums of objects. In this move, it is harder to establish rigorous
definitions. Furthermore, the relative diffusion of the ideas of the Nouvelle
Muséologie only makes the situation more muddled, since many of the
characteristics believed to be peculiar to ecomuseums, such as in situ
interpretation or the involvement of the local community, may actually be
typical of and effectively implemented by many of the innovative museums
that belong to traditional theme typologies.
By the beginnings, one of the most effective definition compares an
ecomuseum with a classic museum: essentially a cultural process, identified
with a community (population), on a territory, using the common heritage as
a resource for development, as opposed to the more classical museum, an
institution characterized by a collection, in a building, for a public of visitors
(H. de Varine, 1996).
Peter Davis (P. Davis, 1999, Ecomuseums: a sense of place, Newcastle,
Newcastle Univ. Press) states that the degree to which a museum
demonstrates true ecomuseum characteristics might be gauged by the
amount of overlap in a three circles model (community, museum and social,
cultural, natural environment) and in its ability to capture a sense of place.
Kazuochi Hoara gives an effective description of the contents of the circles
(K. Hoara, 1998, The image of Ecomuseum in Japan, Pacific Friends 25/12).
Maurizio Maggi defines an ecomuseums as a very special kind of museum
based on an agreement by which a local community takes care of a place
(M.Maggi, 2002, Ecomusei. Guida europea, Torino-Londra-Venezia,
Umberto Allemandi & C.).
Where:
- agreement means a long term commitment, not necessarily an
obligation by the law
- local community means a local authority and a local population jointly
- take care means that some ethic commitment and a vision for a future
local development are needed
- place means not just a surface but complex layers of cultural, social,
environmental values which define a unique local heritage
The first three issues are part of the so called local network while the forth is
quite close to the idea of milieu. These two elements play a central role in
Ires present studies on the so called Place based Local System.
Also the Chinese school contribution must be mentioned. Su Donghai (Su
Donghai, 2006, Communication and Exploration, SCM-IRES-PAT, Trento-
Beijing) summarized the intense work developed by the Chinese and
Norwegian museologists (among them, the lamented John Aage Gjestrum)
in the last decade of the 20th century in the Liuzhi Principles.
1. The people of the villages are the true owners of their culture. They
have the right to interpret and validate it themselves.
2. The meaning of culture and its values can be defined only by human
perception and interpretation based on knowledge. Cultural
competence must be enhanced.
3. Public participation is essential to the eco-museums. Culture is a
common and democratic asset, and must be democratically managed .
4. When there is a conflict between tourism and preservation of culture
the latter must be given priority. The genuine heritage should not be
sold out, but production of quality souvenirs based on traditional crafts
should be encouraged.
5. Long term and holistic planning is of utmost importance. Short time
economic profits that destroy culture in the long term must be avoided.
6. Cultural heritage protection must be integrated in a total environmental
approach. Traditional techniques and materials are essential in this
respect.
7. Visitors have a moral obligation to behave respectfully. They must be
given a code of conduct .
8. There is no bible for eco-museums. They will all be different according
to the specific culture and situation of the society they present.
9. Social development is a prerequisite for establishing eco-museums in
living societies. The well being of the inhabitants must be enhanced in
a way that does not compromise the traditional values.

2010. október 22., péntek

Interjú a Mohába

Interjú, Halász Áron csinált velem egy kis interjut, ami a Moha magazinban http://www.mohaonline.hu/ nem tudom végül on-vagy offline jelenik majd meg. elég sok időt töltöttem a válaszok megfogalmazásával, sok mindent átgondoltam. most beblogolom, jól jöhet még a jövőnek, mert a cikk végül nagyon rövid és lelketlen lesz...sorry Áron, nem a Te hibát...


te mit is csinálsz dániában? tanulsz, aktívkodsz?

Is-is.
Egy népfőiskolában globalizációról, emberi jogokról, klímaváltozásról, demokráciáról, közösségi létformáról tanulok. És nagyon szuper.. Papp Zsuzska épp mostanság ír a Mohába erről a típusu intézményről, nem tudom hogy áll vele, de neki írtam bővebben nemrég. Te hallottál róla korábban?
http://www.crossingborder.org/ ez a dán szervezet csinálja a mi képzésünket, Global Studies alatt megtalálod. Egyébként több profilja is van,Roma program, Klíma követ képzés, Média képzés ami a dialógust teszi a középpontba. és alapvetően a konfliktus zónában élő fiatalok közötti párbeszéd a fő fókusza.
Mi első hetekben az MDG-kkel Fejlesztési Tervekkel dolgoztunk, részt vettünk egy koppenhágai kampányban. Már meg van vágva a film, lassan fel is fogom majd rakni.
Itt vagyok dec közepéig, aztán még fogalmam sincs. Egyelőre nem jelentkeztem egyetemre továbbtanulni, de az biztos, hogy valamilyen aktivista formában képzelem el a továbbiakat. Ha otthon, attol tartok. Talán kicsit részletesebben mesélhetnél róla milyen is igazából magyar aktivistának lenni. Itt kevésbé a lokális dolgokra fókuszálunk, illetve megpróbáljuk beilleszteni a globális tendenciák közé. És itt nem is nehéz, rengeteg féle csoporttársam van, főleg afrikaiak, ázsiaiak. Le kell dobni az európai szemüveget, amiből nehéz kibujni, főleg otthon.

arra gondoltam, hogy ha már belelátsz a kinti zöld, globkrit és egyéb mozgalmiságba, egy rövid, kb. 3e karakter erejéig beszélgethetnénk errol, meg hogy mit látsz mo.-hoz képest másképp már, mik a kulonbsegek, min pörögnek kint.... és az megjelenne külön a printben ( a MOHA magazinban).

milyen szerveződésekben veszel részt, mik ezek, és miket csináltok?

Dániába jöttem 4 hónapra tanulni egy népfőiskolába, ami úgy tartják a dán demokrácia alapjait teremtette meg még a 19. század elején, amikor a földművesek megalkották maguknak ezt a platformot, hogy együtt gondolkodhassanak politikáról, gazdaságról, filozófiáról. ahol megpróbálom megalapozni a tudást, egyfajta szellemi bázist, világnézetet, kapcsolati tőkét, ami ahhoz kell, hogy aktív állampolgárként a béke, az egyenlőség, a demokrácia és a tudatosság nevében a világ jobbításának szentelhessem az életem, hogy a jövő generációi is élvezhessék a tiszta levegőt, a természetet, a kulturális örökségeket. Ez a hely tökéletes rá, hogy valaki Például, most éppen egy kéthetes utazásra készülünk, ökofalvakat látogatunk majd itt dániában és megnézzük közelről, hogyan élnek közösségek akár 100%-osan a nap energiáját, a szelet vagy az esővizet hasznosítva, önellátó, fenntartható módon. Lásd például egy Samsoe nevű sziget: http://www.youtube.com/watch?v=QDk4GtUh3HA Ez lehet az egyik megoldás a globális negatív klímaváltozás fokozódására. Visszük magunkkal az elmúlt időszak termését, tehát nem csak egyoldalú látogatásról lesz szó. Mi is megosztjuk a saját tapasztalatainkat. Részt vettünk egy kampányban nemrég Koppenhágában, amiről készítettünk egy rövidfilmet. Több ízben is lesz alkalmunk bemutatni, egy másik népfőiskolában az ottani diákoknak, egy gimnáziumban 15-16 éves tanulókból álló osztálynak, illetve néhány falu közösségének. A csoportunk rendkívül diverz, több afrikai és távolkeleti ország képviselteti magát, tulajdonképpen csak magyarok vagyunk innen európából. A sokféleség előnyei leginkább akkor kerülnek felszínre, amikor egy-egy kulturális programot szervezünk, hogy bemutassuk egymás szokásait, hagyományait, felfogását, gasztronómiáját; a globális ügyek kapcsán pedig igen széles látókör tud megjelenni. Az életünk az iskolához köt bennünket, aminek kollégiumi része is van- itt tanulunk, pihenünk, étkezünk, játszunk, bulizunk. Ezért is jó néha kimozdulni, akár egy-egy óra keretén belül. Például a közeli Helsingorban van egy bizonyos LO Skolen nevű egykori népfőiskola, ami ma konferenciaközpontként működik. Hajdanán a szakszervezet tulajdonában volt, és a munkásosztály képviseletét szolgálta. Egy rövid körbevezetés során betekintést nyertünk a mai dán munkaerőpiaci helyzetbe, ami egyre keményebb feltételeket szab és egyre válságosabb helyzetben van. A munkanélküliség emelkedik, a népesség öregedik. Az egyik legnagyobb probléma jelenleg a bevándorlók kérdése, hiszen jóléti államról van szó, amit egyfelől fenyegetve éreznek a dánok, másfelől egyre inkább rákényszerülnek a külföldi munkaerőre.

Jártunk a koppenhágai Ensz Fejlesztési Programjának (UNDP) kommunikációs székházában ahol bemutatták nekünk a szervezet működését, alapelveit, nehézségeit; vagy a híres Christiania „free-town”ban egy helyi vezető segítségével megismerhettük a közel 40 éve fennálló közösség politikai okokból következő létbizonytalanságának történetét; vagy megcsodálhattuk a humusz-wct, esővíz gyűjtő rendszert és egyéb fenntarthatósági módszerek bemutatására, kifejlesztésére létrejött, a teljes mértékben napenergiát használó Ökológiai Inpirációs Házat http://www.byoko.dk/default.asp?side=1 (dánul van sajna, de a kezdőlapon van egy videó amin be lehet kukkantani milyen).

Aktivkodás a kampányon kívül egyelőre nem volt, akadnak workshopos délutánok, amikor például eljátszunk egy emberi jogokkal kapcsolatos szituációt (pl. bevándorlási hivatal) és megbeszéljük, hogy a különböző szereplők miért és hogyan viselkedtek.

mik azok az mdg-k, milyen filmet csinaltatok?
MDGs- Millenium Development Goals. http://www.youtube.com/watch?v=v3p2VLTowAA Magyarul Milleniumi Fejlesztési Célok. 2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig 8 égető Világméretű probléma felszámolásán nagy erőkkel fog dolgozni. A 8 cél a következő: 1. Véget vetni a súlyos szegénységnek és éhínségnek; 2. Megvalósítani a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást; 3. Előmozdítani a nemek közötti egyenlőséget és segíteni a nők felemelkedését; 4. Csökkenteni a gyermekhalandóságot; 5. Javítani az anyai egészségügyet; 6. Küzdeni a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen; 7. Biztosítani a környezeti fenntarthatóságot; és 8. a fejlesztés érdekében globális partnerség kiépítése.

Mindannyian tudunk valamit ezekről a problémákról, de vajon hol tart a világ? Még mindig az egész afrikai kontinens éhezik, a gyerekek lődörögnek az utcán, áll az élet? Az egyenlőtlenség és a halálos betegségek terjedése tombol, a fejlődő országokban sehol sincs biztonságos ivóvíz. A célokkal kapcsolatos jelenlegi helyzet értékeléséhez érdemes egy pillantást vetni a statisztikákra. Ha rábízzuk magunkat az ENSZ Szakértői csoportja által kiadott 2010-es jelentésre, kimerítő 70 oldalas tanulmányból kiderül a progresszió mértéke.

Csak a játék kedvéért két kérdés.

Ma a Föld lakossága közül kb. hány ember él 1 dollárnál kevesebb pénzből naponta? 500 millio; 1 billio, 1,3 billio, 1,8 billio, 2 billio

a fejlődő országokban a gyerekek kb hány százaléka kezdheti meg az általános iskolai tanulást ma? 50%, 63%, 75%, 89%, 95%

A válasz 1,3 billió és 89 %, a legfrissebb adatok szerint. Ha összehasonlítjuk a 1990 vagy 2000 táján érvényes statisztikákkal, még látványosabb a fejlődés. Az utolsó 2-3 célnál kevésbé lehet felmérni a progresszió mértékét, illetve hosszabbtávú kifutásúak, mint a 2015-ös határidő. Egy ehhez hasonló quizt összeállítottak és elvégeztették egy fejlődő (vietnám) és egy fejlett (dánia) országban x számú emberrel. Mire tippelsz, melyik eredmény állt közelebb a valósághoz? A mai emberek nem bíznak benne, hogy szembe lehet szállni a világméretű problémákkal. Miért?

A legtöbb ember a médián keresztül tájékozódik a világ eseményeiről. A média pedig ontja a rossz híreket, nemzeti és nemzetközi konfliktusok, krízishelyzetek, terror, természeti katasztrófa, emberi jogok veszélyeztetése… Keveset szól a fejlődésről, a pozitív változásokról. Ha valakinek a tudása a fejlesztési tervekben megfogalmazott tartalmakat tekintve a médiára alapozott, nagy eséllyel nincs tisztában a helyzet valódi állásával.

Idén szeptemberben közgyűlést tartott az ENSZ New Yorkban arról, hol tart a világ, hogy 2015-re elérjék a célokat. Ez nyilván nagyon fontos esemény volt, ugyanakkor ez nem csupán a világ vezetőin múlik. Erre épült a koppenhágai kampány. Egy Fantasztikus összefogás keretében, a dán külügyminisztérium nemzetközi fejlesztésekkel foglalkozó csoportja mellé közel 70 dán civil szervezet, számos cég, önkéntes és magánember csatlakozott, s így valósult meg a „World’s best news” kampány, ami gyakorlatilag a jó híreket, a progressziót, a haladást próbálta terjeszteni – egy kicsit provokatív módon- a helyi reggeli Metró újságban. (Pl. „Eltűnt 400 millió szegény ember”; 58 millió gyerek csontjaira került hús” stb). Ezt és egy reggeli csomagot nyomtunk az emberek kezébe a hajnali koppenhágai utcákon. Az egyik támogató szervezet csinálja a mi képzésünket a népfőiskolában, ahol tanulunk. Így vettünk részt a kampányban, mint a Crossing Borders önkéntesei.

Előtte résztvettünk egy napos workshopon, amit az egyik fejesztési projektekkel, szegénység leküzdésével, tréningekkel és oktatással is foglalkozó dán civil szervezet, az MS Action Aid http://www.actionaid.dk/sw13950.asp csinált. Tudással, empátiával, kreatív erővel felvértezve láttunk neki kidolgozni a saját kampányunkat. Így találtuk ki, hogy mi is valami pozitív állítást szeretnénk hallani az emberektől. A végén ezt a vox pop verziót választottuk a filmhez, hogy minél több féle választ be tudjunk mutatni.


az érdekelne hogy ezeket a tudásokat mennyire tudod majd a céljaidban hasznosítani itthon, és hol akarsz velük elhelyezkedni? mit csinálnak a dánok meg a külföldiek egy ilyen nekem főleg inspirációs képzésnek tűnő év után? aktivisták lesznek, akik közben dolgoznak valahol tök más munkakörben, vagy professzionálian is lehet hasznosítani ezeket a tapasztalatokat?
Nagyon jó kérdés, de ne szaladjunk ennyire előre. Én elsősorban arra használom az időt, hogy megfogalmazzam magamnak a céljaimat. Igazából a dánok is erre használják. Általában Érettségi után mennek a népfőiskolába, hogy kitalálják hova tovább. szóval inkább lazulni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni, kipróbálni magukat különböző művészetekben, és stressz nélkül kitalálni az irányt. Itt nincsenek jegyek, vizsga, nincs nyomás, teljesítménykényszer, így nincs igazán kudarcélmény se, inkább úgy mondanám, könnyebb ráérezni az erősségekre, amikkel aztán lehet tovább dolgozni- akár már egyetemi szinten. Ez magát a tudást is egy másik dimenzióba emeli- nem kell a jó jegyekért küzdeni ami felruház jogokkal a szocializációs folyamat során. És nem is az intézményesült tudást közvetíti, hiszen a népfőiskolák alapfilozófiája a nem-formális oktatás, vagyis a tanrend, a módszerek és technikák teljesen függetlenek az állami iskolákétól, az egyes népfőiskolák és a tanárok dönthetnek arról, mit tanítanak, és az oda jelentkezőknek is beleszólásuk van a kurrikulumba. A külföldiek közül a mi képzésünkre többségében nem-európaiak jelentkeznek és bizony néha akár egy évet is várnak, míg vízumot kapnak. Nagyon eltérő háttérrel rendelkező emberek jönnek, ami jót is tesz a csoportdinamikának. Sokan az angoljuk fejlesztésére is használják.
A lényeg tehát maga az inspirációs közeg. A rohanó világ vagy a teljesítménycentrikusság, a versenyszellem, talán maga az oktatási rendszer olyan, vagy anyám tudja mi miatt, nincs tradíciója sok helyütt az önfejlesztésnek. Nincs hely a kritikai szellem kialakulásának, a kreativitásnak, az ’out of the box’ típusu ötleteknek, kész tudást kapunk amit aztán így és így kell visszaböfögni hogy aztán itt és itt dolgozhassunk vele kifulladásig. Sokan szenvedhetnek attól, hogy nem azt csinálják, amit valóban szeretnének. Miért? Volt-e egyáltalán lehetőségük, idejük és terük arra, hogy kifejlesszék, kivirágoztassák magukat a poroszos, hierarchizált oktatási rendszerben? nem nagyon.
Számomra azok a lehetőségek, amik egy kommunikációs BA diplomával kínálkoznának nem vonzóak. Sőt, egyáltalán nem találom azt a munkakört, amiben jól és hasznosnak érezném magam. Akkor viszont merre és hogyan? mi az a foglalkozás, mi az a hely, ahol nem a munka szervezi az életet hanem ami egy olyan életformát támogat, melyben helyt kapnak azok az értékek, amiért dolgozol. Persze szeretnék továbbtanulni, de eddig nem tudtam milyen irányba. Most kezd körvonalazódni bennem, hogy a közösség fejlesztés illetve a fenntartható fejlődés érdekel, olyan tárgyak, melyek holisztikusan közelítik meg a világot. Nálunk ez a fajta szemlélet talán csak most kezd ébredezni. Szintúgy a zöld gondolkodás. Látjuk, hogy divat, látjuk, hogy nyomulnak vele az aktivisták, de szerintem a fejekben még nem vert gyökeret a környezetbarát gondolkodásmód mely tudatosabb életvezetéshez, cselekvéshez vezetne. Miért? Talán mert még csak nemrég törtünk ki a kommunizmusból, még nem élveztük eléggé az import banánt. A további agytágítás előtt viszont feltétlenül kipróbálnám ezt a gyakorlatban is, esetleg egy fejlődő országgal együttműködő szervezetnél. Nem sietek, hogy mielőbb diploma legyen a kezemben, és elhelyezkedjek. Persze a megélhetés is szempont, de én azt is kombinálnám a szenvedélyeimmel. Így dolgoztam másfél évet egy hostelben egyetem mellett, ahol multikulturális, változatos, dinamikus, kihívásokkal teli közeg volt, nem mellesleg megtanultam kényelmesen kommunikálni idegen nyelven.

nekem egy kicsit ömlesztettnek tűnik, vagy van itt azért szegmentáció technológiai, eszmei, társadalomtudományi szakterületekre? ha igen, aztán hogy vizsgáztok?
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a népfőiskolának nem a szakképzés a célja. Abban lehet különbség, hogy egyes iskoláknak mi a profilja. inkább ön-fejlesztésre, egészséges életmódra nevelő, vagy művészetekre fókuszáló iskolák, van politikaibb vagy inkább a szociális – közösségi életre koncentrálók. Ahova én járok, ott a demokratikusságon van nagy hangsúly, a közösségi élet is nagyon erős, fontos a részvétel és az együttműködés, valamint az elfogadás, mert sok nemzetközi diák is van. Külön programok vannak arra, hogyan lehetne még jobbá tenni az iskolát. De ez egy kicsit más téma. A mi képzésünk (Global studies) kifejezetten az aktív állampolgárságot támogatja, ami magában foglalja a tudatos, felelős globális léptékű gondolkodást, amihez elengedhetetlen egy kicsit mindenről tudni. Nagyon fontos tehát a szakterületek együttes látása, vagyis a közöttük lévő kapcsolat feltárása nem pedig a szegmentálás. Ez nem az a hely, ahol megtanulsz Napelemet készíteni és felinstallálni a házadra, és nem is az a hely, ahol kiolvasod Nietzsche összes művét és prezentálsz belőle (amit ha elszúrsz, akkor rossz eséllyel indulsz jövőre), és nem az, ahol gazdasági tanácsokat kapsz hogyan virágoztasd fel a céged.. Viszont mondjuk piszkosul megtanulsz megszólalni, érvelni az álláspontod mellett, prezentálni emberek előtt, vagy ha valami konkrétabbat kell mondanom, például módszereket tanulhatsz arra, hogyan szervezz meg egy kampányt, ha valamit el akarsz érni, legyen az akár csak az iskoládban, a munkahelyeden, a lakóközösségedben, stb.
Talán úgy tűnik, sok mindenről van szó, de minden felfűzhető egy szálra. Az hiszem az interkonnektivitás jellegzetes tulajdonsága a 21. századnak, mégis ez az a kor, amiben a legmikroszkópikusabb részletek is elit kutatócsoportok tanulmányozása alá vonódtak. Ahogy az egyes szakterületek, úgy a világ emberei is nagymértékben összeköttetésben állnak, kölcsönösen hatnak egymásra. Szóval jó dolog szakértőnek lenni valamiben, de közben fontos az is, hogy éberek maradjunk arra, ami az egészre vonatkozik.


az is érdekelne, hogy tudsz-e valamit arról, hogy milyen szerepük volt a diákoknak a tavalyi koppenhágai klímacsúcsban, valamint annak milyen utózöngéje van nálatok? a sikertelenség nem sarkallt különleges akciókra?
Most erről nem sokat tudok mondani, meg késő is van és már nincs is erőm se rá. viszont átküldöm a keszthelyi zsuzsi barátnőm blogját, talán ismered is a védegyletből? nemtudom, kicsi a világ. Szóval ő is volt tavaly ezen a képzésen, általa kerültem ide…szóval ők voltak a klímacsucson, ír is a blogjában róla, decemberi bejegyzést nézd meg.. most ennyit tudok erre reagálni
http://zsupsziaroundtheworld.blogspot.com/2009_08_01_archive.html

és mit gondolsz, amiket eddig láttál, mik azok a dolgok amik MO-n legjobban hiányoznak, és legjobban, legkönnyebben megvalósíthatóak lennének? és mindezt az egyetemista korosztály részéről?
Ezt feljebb a második kérdésben már részben kifejtettem, ami az oktatást illeti. Tehát hogy nem általános, nem elterjedt az a tér, ahol a gyerekek, diákok elkezdhetnének maguktól gondolkodni és aszerint értelmezni jelenségeket, megoldani feladatokat, és nem pedig átvenni a tanárok gondolatait mint kész terméket. Vannak iskolák, én a Waldorfot ismerem, ahol ez a szellemiség uralkodik. Ugyanakkor az az ovodátol az érettségiig tartó programot kínáló intézmény, sokak számára nem nyújt igazi kihívást és nem ad elegendő lehívható tudásbázist.
Egy ilyen tipusu iskola nagyon jól jönne a fiataloknak. http://www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/programok.html tessék itt van ez a link, csupa öregeknek, nekik is kell az életen át tartó tanulás persze, de kérem. Nem tudom, még sosem alapítottam iskolát.., de megfordult a fejemben! de azt tudom hogy sok magyar kipróbálta már a népfősikolát és biztosan egyetértene velem, hogy magyarországra is át kéne adoptálni. A világ számos részére elvitték már az ötletet, és a maguk kulturájára, igényeire formálták.

erről a mo vs dánia kérdésről
magyarországhoz képest amit dániából és a világból látok.
Dániában magasszintű, fejlett demokrácia uralkodik., a civil társadalomban van erő, a kreativitás és önállóság alapérték, és mindig megegyezésre törekednek, nem széthúzásra. A fenntarthatóság és zöld mozgalom nem újdonság, talán több is, mint 30 éve foglalkoznak vele.
A fejekben dől el a legtöbb minden, talán ez volna az egyik legfontosabb- magunkhoz, a világhoz és más emberekhez való hozzáállásunkat újragondolni. De ez annyira kézzelfoghatatlan, ezért kell a critical mass ami biciklizésre késztet, vagy a 8keres ruhacsere hó utolsó péntekein ahol segíthetünk valamennyire a nehezebb helyzetben lévő családokon, kisebbségi fesztiválok ahol értékként jelenik meg a kisebbségi kultura és találkozni lehet zöld gondolkodással mint újrahasznosítás biciklialkatrészekből, vagy visszaválthatós pohár és így tovább.
Talán ami a legkönnyebben megvalósítható volna az egyetemista kontextusban az egy olyan platform létrehozása, ahol a világ szemüvegén keresztül esne szó "hétköznapi" kérdésekről- oktatásról, lakhatási- megélhetési körülményekről, biztonságról, demokráciáról, egészségügyről, közlekedésről, családalapításról, diszkriminációról, vagy akár életutakról, kreatív, inspiráló emberek életéről... és ott nem a panasz kapna teret, mert már rég tudjunk, mi nem működik. (Van ilyen? Létezik? én nem tudok róla, de ha van akkor szóljon valaki! Az meg csak módszer kérdése, hogyan kell bevonzani az embereket, érdekeltté tenni őket..)
ha kilépünk a saját köreinkből, és megértjük, milyen élet jutott nekünk és milyen mondjuk egy tanzániai velünk egykoru lánynak vagy fiúnak akinek prostitucióra kellett váltania a tanulást hogy eltartsa a családját, vagy megnézünk egy filmet a mai napig húzódó izraeli-palesztin konfliktusról ami arról szól, hogyan keseríti meg és forgatja fel ártatlan civilek tömegeit a háború, talán megkezdődik egy olyan párbeszéd önmagunkkal, ami arra sarkall, kezdjük el elfogadni amink van és azokkal az eszközökkel amik rendelkezésre állnak, azokkal az emberekkel akik körülöttünk vannak- tegyünk mi magunk valamit a közös jóért- és ne várjunk másokra, a kormányra, vagy a világra, hogy megment bennünket. Az ökologikus gondolkodás is első hallásra nagyon elvont fogalom, de csak vissza kell emlékezni öreganyáink életmódjára, akiknek talán még volt komposztjuk a hátsókertben, odafigyeltek a lámpák lekapcsolására, kevés vizet folyattak a csapból és hordóban gyűjtötték az esővizet., talán még a tejfölös poharakat is felhasználták virágültetésre. Persze a saját szobánkból sem árt kinézni, és megérteni, hogy mindenki egyesével felelősséggel tartozik már nem csak önmaga, hanem akár a világ másik felén élő emberek iránt is. Talán minket nem fenyeget a tsunami mint például a Maldív szigeteket, ami kb 2 méterrel van a tengerszint felett, de érezzük a negatív klímaváltozás egyre fenyegetőbb hatását. Sok probléma már nem csupán az országhatárokon vagy kontinenseken belüli megoldást igényli, hanem globális szintű összefogást- na, ez már másik téma, de nem hagyhattam ki, sorry.
A kisközösségekben és főképpen a civil összefogásban rejlik az erő, erre rengeteg inspiráló történet létezik. meg kell ismerni őket, és abból táplálkozva megvívni a saját kis csatáinkat, amivel példaként lehet szolgálni!


és mi az az üzenet, amit eljuttatnál?

2010. október 19., kedd

ökofarm, fyn.

a téglák újrahasznosítottak :)
egy kis kényeztetés a magyar származású mangalicáknak sem árt. indul a malacvakarás!

Florence a dán földeken
Házigazdánk a kisfiával
tehénfejés géppel, reggel 7 óra
káposztafa

helyzetjelentés
tegnap körbenéztünk a faluban, délután krumplit kapáltunk a földeken, vagy bárányszart pakoltunk talicskára, vagy éppen a konyhában segédkeztünk.
Este vacsora után megtartottuk a bemutatkozó prezentációnkat a falubelieknek. 30 felnőttből 6-7 jött el. Meséltünk a népfősuliról, a CB-ről, magunkról, a mdg kampányról, aztán saját sztorikról- maldív szigetekről, etióp erdőültetésről, én meg a kis Földkelte csoportról- megpróbáltuk a klímaváltozás, környezetvédelem, fenntarthatóság témakörökből meríteni.
ma megpucoltuk a saras krumplit, mások almát préseltek és almalé készült belőle. Ebédre jól megettük, megittuk, s így véget is ér a kör.
Ilyen a farmon az élet. Amit learatsz, azt eszed. annyit eszel amennyit learatsz. Ha meg esett éjszaka az eső, akkor krumpli helyett káposztát szedsz. Mindegy melyik, vagy saras lesz, vagy kukacos, hisz egyenesen a földekről jön, és hacsak te nem mosod le jól, a tányérodon találod mindkettőt.
Így második napja már kezdünk kicsit jobban belelátni a falu életébe.
Látjuk, hogyan osztják meg a munkát egymás között, milyen napi szokásaik vannak. Hogyan élnek, építkeznek. Mit esznek. Mit isznak. Minek hol a helye- frissen fejt tej, friss tojás, házi kenyér, secondhand ruhás szekrény, helyi kisbolt (ahol becsületkassza van), hol van a konyhakert és hol a krumpliföld, hol vannak egymáshoz képest a házak.

A falulátogatás során betekintést nyertünk félkész és majdnem kész, még nem és már lakott házakba. Többnyire saját kézzel építkeznek. Nagyon lassan. A falak nád és szerintem vályog keveréke, nagyon vastagak. A padló alatt kb 80 cm-es vastagságú kagylóhéj réteg, amit egy északabbra lévő partmenti városból szállítanak. Ez azért jó, mert nem engedi a vizet felszivárogni. Elképesztő ez az ötlet, még sosem hallottam erről.
A kályha is általános, ami szintén több funkciót is ellát, sokaknál a fürdővizet is melegíti, nem csupán a ház belső tereit. Nagy Feri is így készítette nálunk Kenesén a kályhát, hagyni kell, hogy a füst keringjen a kályhában és így tovább megtartsa a hőt.
Több házon is van napelem, kis szélturbinát csak egyen láttunk.
A farm egészében, a közös területek, közösségi ház és egyéb tároló helységek és állat karámok nincsenek a legjobb állapotban, nem tudni igénytelenségből vagy lustaságból, vvagy leginkább idő és energia hiányból vannak elhanyagolva, nem rendbehozva.
Sok a kisgyerek, és sok az épülő ház, erre is elmegy sok idejük.
Sokan munkanélküliek itt, saját választásukból. Valahogy megélnek itt a farmon, ahol havi 3000 kr-t kell berakni a közösbe, és az mindent fedez.
elálmosodtam, még írok később a benyomásaimról.

2010. október 17., vasárnap

Elindultunk kéthetes utunkra, fenntartható közösségeket látogatni.
we should focus into one of these dimensions of the places we visit so that we develop our own project during the travel.
These are the following:
- energy
- agriculture-food production
- sustainability
- comunity life-
observe, interview local people, compare each place....
I think i am more interested in community life.

1. ökofarm Den Selvforsynende LandsbyCím:- the selfsufficient village project
http://selvforsyning.dk/permaculturevillage.html

- 6 éve kezdődött, malacfarm volt eredetileg, a földben turás közben malacszart is találtak...
- sajtot kivéve sokféle tejtermék készül itt- tej, joghurt : 2 tehén 16 liter tejet ad együtt
- minden kaja organik
- permakultúrális termesztés- what you put you got back. you move around, you let the soil rest for few years, forestgardens that imitate nature
- 8 óra munka hetente minden tagtól
- havi 2 nap főzés
Az egyik kedves ittlakó 2 vagy 3 gyerekes családanya hozott be minket a vonatállomástól. Egy barátságos tanyára érkeztünk. Nem sokat láttunk még belőle, mert két részletben tudtak behozni minket. Kicsit kisétáltunk a mezőre, láttuk a veteményes egy részét, meg valami jurta félét meg két solarpanelt. Egyébként én beugrottam a konyhára segíteni, rögtön be is fogtak mindenre, még sepregettem is az ebédlőrészt. De egyébként nagyon szabad és otthonos hangulat van, fél 6 körül megjelent csomó gyerek meg család, leginkább apák! gyerekekkel, enni. A közösség együtt eszik minden este. Kb 30 felnőtt és 30 gyerek van, a legidősebb 50 körüli, a legfiatalabb a hostunk kisfia, szerintem fél éves lehet.
A vacsora isteni volt, olyasmi mint a suliban- rengeteg féle étel, leginkább zöldség, főtt és nyers. Saláták, rakottkrumpli féle, meg bab, cékla és brokkoli, házi kenyér és a legjobb az a karácsonyi dán specialitás a vöröskáposzta, sóval meg cukorral. Jajj az volt a kedvencem.
Jó érzés volt részt venni a vacsora előkészületeinél, befogadók és kedvesek voltak a háziak, nem éreztem tolakodónak sem úgy hogy kihasználnák hogy van egy őrült volunteerük.

2010. október 14., csütörtök

2010. október 9., szombat

kiszíneztem magam gyümölccsel



A Boldog, de egy kis színre vágyó Kata


Eldöntötte, hogy feltölti magát egy kis gyümölcs-vitaminnal és napsütéssel.

Lássuk, mire jut vele

Nagyon próbálkozik...



miközben kint a világ virul...


hajrá


A végére kaptunk egy elégedett, boldog, szines Katát.


juhé

2010. október 4., hétfő

Amnesty prezi, Palesztin-izraeli konfliktus, lemon tree

Sok minden történik körülöttem, egy robogó vonaton ülök és néha csak nézője vagyok mindennek, néha én vagyok a masiniszta néha én vagyok maga a mozgó jármű ami másokat visz... néha nincs is energiám, néha pedig döbörög bennem az ősi erő. De ami alapélmény, az az, hogy rendszere van az életemnek, és biztonságban és jó helyen vagyok. A hétvégén nyilt nap volt, jöttek a családok, barátok, akiknek bemutattuk hogy is zajlik egy népfőiskolán az élet. Szines volt meg vidám, sok énekkel meg fotóval, meg interaktív programmal, finom vacsorával és a végén egy fergeteges bulival, amin a tanárok is, még Rikke is, a principal is ropta rendesen.
Először öntöttem fel úgy igazán a garatra, Istvánkám ha ezt olvasnád, büszke lennél rám. Nade itt szinte hozzád vágják a piát, 5 kr a sör, az nincs is 200 ft, a vodkanarancs vagy a rumos kóla 10 Kr, az meg nincs 400 Ft..
A rendszeresség a heti programokban mutatkozik meg leginkább. Minden nap reggeli, utána takarítás, morning assembly (közös összejövötel- ahol a legfontosabb dolgok átbeszélése, üzenetek, problémák felvetése történik) majd study groupok. Ebéd, majd ujra study group. Vacsi. Majd este vagy van program, kórus, vagy kulturprogram, vagy film nézés. Vagy általában arra használjuk, hogy mossunk, skypeoljunk, de annyi feladatot kapunk mindig, hogy esténként azért készülni is kell rá. Például az Amnestys prezentációmat jópár napot csináltam. Egy olyan programmal csináltam, amit most használtam először. Isteni ám, magyar fejlesztés. Sokkal dinamikusabb, mint a hüje power point.. sikerült beágyaznom, ugyhogy Ti is megnézhetitek már ezen a felületen is, mit alkottam. A jobbra mutató nyíl nyomogatásával lehet pörgetni a prezit.
Remélem átjön az üzenetem...

Amit röviden hozzáfűznék, amit a legfontosabbnak könyveltem el a magam számára, az az emberi jogok és az Amnesty által felkarolt ügyek közötti kapcsolat. 3 generációt említenek az emberi jogok terén, és a szervezet a 60-as évek elején az első generációs, vagyis a civil, egyenlőségi , szabadságjogot sértő eseteket karolta fel. Hogy ez egész pontosan miért a hidegháborus idők alatt lehetett, még nem teljesen tiszta számomra. Ennek a szervezetnek a szótárában jelent meg először a lelkiismereti fogoly kifejezés, ami egész pontosan a faji, vallási, nemi, hitbéli hovatartozás alapján történő bebörtönzött embert jelenti. Emllett a halálos ítéletekkel babráltak még sokat. Alapvető, elsődleges emberi jog az élethez való jog például, ezen vitatkozhatunk hogy ki szerint mi a legfontosabb, már ha lehet ezeket hierarchizálni...A Milleniumi Fejlesztési Terveket sem egyszerű, hogy mi volna fontosabb az éhes gyerekekről gondoskodni, vagy az oktatás elérhetővé tenni számukra, esetleg biztosítani ivóvizet mindenhol, vagy a természeti értékeket védeni, nem több erdőt irtani és fenntarthatóbbá tenni embertömegek életmódját, világcégek tevékenységét, vagy a nagy szervezetek közötti kapcsolatot és együttműködést erősíteni, hogy a különböző szintek és szektorok együttesen hozzanak döntést a civil szféra bevonásával. NEM lehet választani, ezek mind összefüggenek, például a nemi egyenlőség is nagy probléma ami rögtön együttjár oktatásban meglévő hátrányos megkülönböztetéssel. Ma, ha jól emlékszem, 100ból 94 kisfiu megy iskolába és 91 kislány a fejlődő országokban. Ez nem mellesleg nagyon magas szám.

jól elkalandoztam. Na de szóval aztán a menekültekkel is meg a gender tematikához is közeledni kezdett az Amnesty, és hát elsősorban tudatébresztő, meghökkentő, szembesítő provokatív kampánymódszerekkel igyekszik felnyitni az emberek szemét az igazságra, a média hatalmát is kijátszva. Így hát továbbléptek ők is a 2. generációs jogok felé, hogy miért épp a kommunizmus vége felé...azt hiszem talán nem is véletlen, hogy miért atájt kezdett erősödni az a fajta szellemiség ami az amnestyre is jellemző. Semmilyen politikai ideológiához nincs köze, független minden kormánytól, és pusztán civil részvételből, és adományokbol tartja fenn magát. Na, mit mondjak még erről? nézzétek meg a prezimet.

Van Nemzetközi Aktuális ÜGyekről szóló óránk, azon ma az izreali-palesztin évszázados konfliktust jártuk körbe. Van egy arab izraeli lány a csoportban, így nem puszta száraz infoáradattal kell megküzdenünk, de hallhatjuk tőle hogy mi is zajlik ott igazábol, hogy milyen is arabként ott élni izraelben, milyen a civilek ártatlan élete és mekkora kihívás, hogy ha akarják, ha nem részük egy hatalmas konfliktusnak.
Erről néztünk is délután egy filmet, amit szívből ajánlok mindenkinek. Belinkelném, de haldoklik a net és nem találom épp. "Lemon tree" a címe, egy palesztin nőről szól, akinek a citromfa ültetvénye épp az iztaeli főgenerális rezidenciája mellett fekszik, és mivel túl sűrű és átláthatatlan, nem elég biztonságos. Ki akarják vágni a fákat, amit megörökölt a nő még a nagyapjától, ígyhát foggal körömmel harcol a telekért..végül bíróságra kerül az ügy, de végül persze sajnos nem nyerik meg az ügyet. felfoghatatlan számomra az a világ, az a rengeteg utálat, probléma és konfliktus, aminek az alapja legfőképpen a vallás. későre jár, később folytatom