aug 23, hétfő reggel

Korán keltünk. Dóri és Anna mentek csinálni a kis buddhista dolgukat, én pedig lemásztam a kertbe. Ahogy kiértem, láttam is a megfelelő helyet első tai chimhoz, a tűzrakóhelynél, ugyanis az út mögötti szántóföld és erdő mögött kel a nap. Gyönyörűszép volt a reggel, a fűszálakról pedig potyogott a harmat.

Nem igazán tudtam átadni magam ma reggel a mozgásnak, kikapcsolni az elmémet és befelé koncentrálni. De megerősítettem magamban azt, hogy ez nem számít, hogy ma ez az állapot az enyém, elfogadom. Tegnap az a hihetetlen nyugodtság, amivel végig utaztam, annak ellenére hogy volt bennem sok bizonytalanság és várakozás, ma pedig már egy egész más lélekjelenlétben vagyok.

A tegnap esti ismerkedős játékokról egy kicsit. Körbedobáltunk egy színes képekkel dekorált nagy dobozt, megnéztük egy pillantást vetve rá ki mit lát. Hát mindenki nagyon mást, ezzel demonstrálta Garba, mennyire fontos, hogy túllássunk a saját nézőpontunkon, és naponta gyakoroljuk és edzük ezt a mindig új szemszögöt kereső, újdonságokra nyitott szellemet. Aztán két csoportra osztottak, és megfigyeltük egymást, majd változtattunk valamit a külsőnkön és meg kellett tudni határozni, hogy mi volt az. Ebből megtanultuk, hogy érdemes jól megfigyelni azt a dolgot, amivel foglalkozunk, hogy aztán felismerjük, amikor változik. Volt szintén párban tükörjáték. Folyton egyik teremből a másikba vándoroltunk, mondhatni össze-vissza cibáltak minket, mégsem volt kaotikus egyáltalán. Az egyik teremben felállított asztalok körül kellett 2 percet beszélgetünk egy ismeretlennel asztalonként változó, megadott témáról. Nyár vagy tél? Steak vagy seafood? Hiphop vagy Britney? Mac vagy Pc? Stb. utána egy nagy körbe álltunk, és fogtuk egymás kezét, csukott szemmel. Szép lassan párokat alkottak, és az volt a feladat, hogy az egyik embernek át kell vezetnie a másikat a nagyterembe, mikor ő még csukott szemmel marad. Két lépcsőn is át kellett menni, persze ez volt a nehezítés. Illetve megbízni a másikban, hogy rábízhatod magad, illetve a vezetői szerepnek pedig azt kellett minda mozgással mind az instukciókkal sugallnia, hogy ura a helyzetnek, és alkalmas rá, hogy vezessen.

Volt sok ének és sok tánc, körtánc leginkább, és élőzene is, egy tőzsgyökeres humlebaek-i harmonikás érkezett körünkbe, ő adta a talpalávalót. A körtánc maga nem volt nagy pláne, egyszerű így tedd rá úgy tedd rá, ami érdekes volt a számomra az az volt, hogy mentek körbe az emberek, és mindig úgy párom volt. Legalább 20-30 emberrel táncoltam, és izgalmas volt megtapasztalni, mennyi féle mozgáskultura van, hányféle képpen érzik a ritmust, fogják meg a kezem, tartják magukat vagy épp ellenkezőleg, puhák vagy darabosak, távolságtartóak vagy közelengednek. Kimutatják hogy élvezik, vagy nem. Ezt nagyon élveztem. Aztán persze a tanárok bemutatkozása is csodálatos volt, egytől egyik fantasztikus történeteket meséltek nekünk. Az igazgatónő teljesen be van sózva, nagyon remélem, hogy lesz alkalmunk vele is tanulni, közösen valamit létrehozni, nagyon inspiráló személyiség, friss, éles elme.

A diákok szimpatikusak, egyelőre nem tudni mit hoztak magukkal, ahogy Garba is mondta, hogy hoztuk a sok cuccunkat és még nem tudni mi bujik elő belőle, de idővel kiderül. Állok elébe.

Az iskola udvara gyönyörű, rendezett, békés. Szobrok, hatalas fák, hinta, fa padok, pázsit, gyümölcsfák vannak benne. Erről kicsit többet szeretnék majd írni, ha többet fogok tudni például ezekről a fákról. Állítólag nagyon különlegesek, én egyelőre laikusként azt tudom mondani, hogy óriásiak, és nagyon egészségesek, kicsattannak az egészségtől, az Égig érnek és zöldellnek.

A mellettünk lévő ökogazdálkodásról is szeretnék többet megtudni, virágoskert is van, és boltjuk is állítólag. Jó lenne megismerni a gazdát, és kikérdezni mindenről.

Nemsokára reggeli, nem tudok netezni a szobában, nem tudom mi történhetett, pedig tegnap volt kapcsolat.