Sok minden történik körülöttem, egy robogó vonaton ülök és néha csak nézője vagyok mindennek, néha én vagyok a masiniszta néha én vagyok maga a mozgó jármű ami másokat visz... néha nincs is energiám, néha pedig döbörög bennem az ősi erő. De ami alapélmény, az az, hogy rendszere van az életemnek, és biztonságban és jó helyen vagyok. A hétvégén nyilt nap volt, jöttek a családok, barátok, akiknek bemutattuk hogy is zajlik egy népfőiskolán az élet. Szines volt meg vidám, sok énekkel meg fotóval, meg interaktív programmal, finom vacsorával és a végén egy fergeteges bulival, amin a tanárok is, még Rikke is, a principal is ropta rendesen.
Először öntöttem fel úgy igazán a garatra, Istvánkám ha ezt olvasnád, büszke lennél rám. Nade itt szinte hozzád vágják a piát, 5 kr a sör, az nincs is 200 ft, a vodkanarancs vagy a rumos kóla 10 Kr, az meg nincs 400 Ft..
A rendszeresség a heti programokban mutatkozik meg leginkább. Minden nap reggeli, utána takarítás, morning assembly (közös összejövötel- ahol a legfontosabb dolgok átbeszélése, üzenetek, problémák felvetése történik) majd study groupok. Ebéd, majd ujra study group. Vacsi. Majd este vagy van program, kórus, vagy kulturprogram, vagy film nézés. Vagy általában arra használjuk, hogy mossunk, skypeoljunk, de annyi feladatot kapunk mindig, hogy esténként azért készülni is kell rá. Például az Amnestys prezentációmat jópár napot csináltam. Egy olyan programmal csináltam, amit most használtam először. Isteni ám, magyar fejlesztés. Sokkal dinamikusabb, mint a hüje power point.. sikerült beágyaznom, ugyhogy Ti is megnézhetitek már ezen a felületen is, mit alkottam. A jobbra mutató nyíl nyomogatásával lehet pörgetni a prezit.
Remélem átjön az üzenetem...
Amit röviden hozzáfűznék, amit a legfontosabbnak könyveltem el a magam számára, az az emberi jogok és az Amnesty által felkarolt ügyek közötti kapcsolat. 3 generációt említenek az emberi jogok terén, és a szervezet a 60-as évek elején az első generációs, vagyis a civil, egyenlőségi , szabadságjogot sértő eseteket karolta fel. Hogy ez egész pontosan miért a hidegháborus idők alatt lehetett, még nem teljesen tiszta számomra. Ennek a szervezetnek a szótárában jelent meg először a lelkiismereti fogoly kifejezés, ami egész pontosan a faji, vallási, nemi, hitbéli hovatartozás alapján történő bebörtönzött embert jelenti. Emllett a halálos ítéletekkel babráltak még sokat. Alapvető, elsődleges emberi jog az élethez való jog például, ezen vitatkozhatunk hogy ki szerint mi a legfontosabb, már ha lehet ezeket hierarchizálni...A Milleniumi Fejlesztési Terveket sem egyszerű, hogy mi volna fontosabb az éhes gyerekekről gondoskodni, vagy az oktatás elérhetővé tenni számukra, esetleg biztosítani ivóvizet mindenhol, vagy a természeti értékeket védeni, nem több erdőt irtani és fenntarthatóbbá tenni embertömegek életmódját, világcégek tevékenységét, vagy a nagy szervezetek közötti kapcsolatot és együttműködést erősíteni, hogy a különböző szintek és szektorok együttesen hozzanak döntést a civil szféra bevonásával. NEM lehet választani, ezek mind összefüggenek, például a nemi egyenlőség is nagy probléma ami rögtön együttjár oktatásban meglévő hátrányos megkülönböztetéssel. Ma, ha jól emlékszem, 100ból 94 kisfiu megy iskolába és 91 kislány a fejlődő országokban. Ez nem mellesleg nagyon magas szám.
jól elkalandoztam. Na de szóval aztán a menekültekkel is meg a gender tematikához is közeledni kezdett az Amnesty, és hát elsősorban tudatébresztő, meghökkentő, szembesítő provokatív kampánymódszerekkel igyekszik felnyitni az emberek szemét az igazságra, a média hatalmát is kijátszva. Így hát továbbléptek ők is a 2. generációs jogok felé, hogy miért épp a kommunizmus vége felé...azt hiszem talán nem is véletlen, hogy miért atájt kezdett erősödni az a fajta szellemiség ami az amnestyre is jellemző. Semmilyen politikai ideológiához nincs köze, független minden kormánytól, és pusztán civil részvételből, és adományokbol tartja fenn magát. Na, mit mondjak még erről? nézzétek meg a prezimet.
Van Nemzetközi Aktuális ÜGyekről szóló óránk, azon ma az izreali-palesztin évszázados konfliktust jártuk körbe. Van egy arab izraeli lány a csoportban, így nem puszta száraz infoáradattal kell megküzdenünk, de hallhatjuk tőle hogy mi is zajlik ott igazábol, hogy milyen is arabként ott élni izraelben, milyen a civilek ártatlan élete és mekkora kihívás, hogy ha akarják, ha nem részük egy hatalmas konfliktusnak.
Erről néztünk is délután egy filmet, amit szívből ajánlok mindenkinek. Belinkelném, de haldoklik a net és nem találom épp. "Lemon tree" a címe, egy palesztin nőről szól, akinek a citromfa ültetvénye épp az iztaeli főgenerális rezidenciája mellett fekszik, és mivel túl sűrű és átláthatatlan, nem elég biztonságos. Ki akarják vágni a fákat, amit megörökölt a nő még a nagyapjától, ígyhát foggal körömmel harcol a telekért..végül bíróságra kerül az ügy, de végül persze sajnos nem nyerik meg az ügyet. felfoghatatlan számomra az a világ, az a rengeteg utálat, probléma és konfliktus, aminek az alapja legfőképpen a vallás. későre jár, később folytatom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése