Az EUs fejlesztési támogatások nyomában

Young Reporters Against Poverty - Trailer from European Journalism Centre on Vimeo.

A fejlődő országok fejlesztési ügyeiért szenvedélyesen érdeklődő fiatal újságírók, kommunikáció vagy nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók számára meghirdetett versenyre jelentkeztem egy újságcikkel, a december elején Brüsszelben megrendezésre kerülő Eus fejlesztési napokon
való részvétel és továbbképzés reményében.

@

Young Reporters Against Poverty (YRAP) is the first Europe-wide competition for journalism and communication students passionate about development issues. Submit a written article or short radio broadcast in your native language (one of the 23 official EU languages) on 'EU development assistance' between 20 September and 7 November 2010, for the chance to win one of 33 live reporting spots at this year's European Development Days in Brussels.

I have applied... Please, cross your fingers for me!
this is the short summary of my article...

This article highlights that there are no quick fixes for the multitude of problems in developing
countries. The effectiveness of EU development assistance demands strong collaboration between donors, recipients, the private sector and civil society. In the post 9/11 period, disbursement of ODA was securitized and politicized according to foreign policy interests of donors. In order to ensure that aid will meet the needs of recipient countries, certain levels of democracy and human rights should be stipulated as a core component of the ODA, as it is not possible to eradicate hunger, poverty and stop the spread of diseases without economic growth and democracy.

While the EU through NEPAD tries to foster a sense of responsibility in developing countries, unfair trade policies like quotas and tariffs and China’s growing investments in Africa have to be taken into account by the EU.

This article also looks into the progress made by a number of countries, in meeting the Millennium Development Goals, for which EU aid has been utilized. Besides the role of multilateral organizations the article emphasizes the importance of ownership and the role of communities that often remain neglected in the process of development.


My article in hungarian. sorry guys, i will not translate the whole stuff... :)

Itt a pályázatra beküldött cikkem.
Szorítsatok!


A Milleneumi Fejlesztési Célok többek között a szegénység és éhezés felszámolását tűzték ki
célul, és jelenleg már sikereket könyvelhetnek el a fejlődő országokban. Az összetett
problémák megoldására az alulról, a közösségből jövő helyi kezdeményezésekre építő
fejlesztési politika, és a mezőgazdaság fejlesztése lehet megoldás. Utóbbira jó példa a Fair
Trade, azaz a korrekt kereskedelem kezdeményezése is.

A Fair Trade Divine csokoládépapír belső oldalán a kakóbabot termelő gazdák kedvező sorsáról értesül a nassoló. Az átlag csokikkal ellentétben itt a termelőhöz nem csak csekély töredéke jut vissza a bevételből. Fontos, hogy a vásárló is tudja: a fair trade csoki esetében nem csak a garantált felvásárlói ár segíti a biztos megélhetést a termelő gazda számára, hanem a vállalat nyereségéből való 45%-os részesedés is. A Kuapa Kokoo Farmerek Szövetsége 1998-ban alakult meg, és azóta biztosítja az évi 1000 tonnányi kitermelt kakaóért járó bevételt. Az export termékek áramlása segítené a helyi piacok erősödését, de ez a Nyugat által alakított kereskedelmi kvóták és tarifák miatt korlátozva van. A ‘Fairtrade’ mozgalom valamint a ‘Trade not Aid’ ugyanakkor abban segít, hogy a gazdák megfelelően részesüljenek a termékek profitjából.

A mezőgazdaság fejlesztése lehet az egyik megoldás a fejlődő országokban uralkodó összetett problémákra, azonban a sikerességük több szereplőn múlik. A fejlesztési segélyeket adó, azaz a donor, valamint a fogadó országok kormányai, a privát szektor és a civil társadalom szoros együttműködésére van szükség. A multilaterális szervezetek, mint az EU és az ENSZ munkája mellett a fejlődő országok részéről is szükség van felelősségvállalásra, és az országok egységének, szolidaritásának és együttműködésének az előmozdítására. Az 1975-ös contonoui szerződés óta az EU támogatásainak nagy része afrikai projektekre irányul. A gazdasági együttműködés megteremtésének és a konfliktusok kezelésének céljával jött létre a NEPAD valamint Afrikai Únió, aminek Marokkó kivételével minden afrikai ország tagja.

De érdemes megemlíteni egy másik fontos szereplőt is. Kína a hidegháború végével jelentős fejlesztési támogatásokra szorult, napjainkban viszont már maga is a donor országok között van. Esetében a segélyezés az ország növekedéséhez szükséges erőforrások és nyersanyagok biztosításában játssza a főszerepet. Kína a segélyek nagy részét infrastrukturális fejlesztésekre fordítja. A Serge Michel és Michel Beuret által 2009-ben kiadott China Safari című könyv feltárja, hogyan valósítják meg a kivitelezést saját alapanyagokból, hazai munkásokkal a kínai cégek. Ez lehet magyarázat, miért nem köti az ország emberi jogi, kormányzási, demokratizálódási, környezetvédelmi feltételekhez segélyeit. Fontos lenne tehát, hogy a hidegháború és a gyarmatosítások során elkövetett vezetői hibák ne ismétlődjenek meg. Vajon mennyiben lehetséges az éhezést, szegénységet és a fertőző betegségek terjedését felszámolni megfelelő gazdasági növekedés és demokratikus állami berendezkedés nélkül? Az emberi jogok tiszteletben tartása és a demokrácia bizonyos szintű érvényesülése alapvető feltétel kell hogy legyen ahhoz, hogy egy ország valóban az igényeinek megfelelően használja a rendelkezésre álló támogatásokat. Ha ez nem adott, valószínű, hogy a pénz rossz zsebekbe kerül, vagy “presztízs projektek” finanszírozására megy el (gátak vagy repterek). Sőt mi több, fegyverkezésre, ami megsemmisíti a gazdasági és társadalmi fejlődés lehetőségének reményét és milliókat kényszerít menekülttáborokba.

Az EU fejlesztési segélyezési tevékenységében jellemzően a hatékonyságot éri a legtöbb kritika. A motivációk között a donorérdekeket szokták említeni. Miután a tagállamok gazdasági lehetőségei, belpolitikai problémái, társadalmi adottságai különböznek, külpolitikájukat is eltérő értékek, célok mentén alakítják, kevésbé fogalmazhatóak meg, illetve érvényesíthetőek közös érdekek. Szeptember 11-ei események óta a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) szétosztása biztonságpolitikai szempontokhoz kötött, ami esetenként felülírja a rászorulók igényeit.

Az EU fő fejlesztési célkitűzése a szegénység elleni küzdelem, melyben a nemzetközi fejlesztési és pénzügyi szervezetek is nagy szerepet játszanak. A fejlesztéspolitika folyamatos alakításának egyik komoly eredménye volt a partnerországokban működő képviseletek szerepének növelése, ami egy lépéssel közelebb hozta egymáshoz a közösségek valós igényeit és a szervezetek által meghatározott fejlesztési programokat. A hatékonyságára való törekvést mutatja továbbá a világszintű, regionális és helyi uniós segélyek rendszeres feltérképezése (segélyezési atlasz) is. A donor országokban általában a külügyminisztériumi felügyelet alatt álló magánszféra és a civil szervezetek kapnak megbízást a fejlesztési programok végrehajtására és kivitelezésére, alapvetően pályáztatás útján. Ez egyrészről teret ad a korrupciónak a politikailag instabil államokban, másrészről rontja az esélyeit annak, hogy egy programba az ötlet kipattanásának pillanatától bevonják a helyieket és velük együtt gondolkodjanak. A törekvések ellenére ugyanis a kis helyi szervezeteknek, amelyek helyi ismeretekkel rendelkeznek és élvezik a közösség bizalmát nincs elég kapacitásuk – ami jelentheti az autók, faxgépek számát, így továbbra sincs sok esélyük arra, hogy ők legyenek a pályázatok kedvezményezettjei. Más eredménye lehet egy olyan fejlesztésnek, ahol az érintettek beleszólhatnak a tervezésbe, ahol tudják, kik, miért és hogyan segítenek, majd részt vesznek a megvalósításban. A helyiek sokkal inkább a magukénak érzik, ami a donor távozása után válik különösen fontossá.

Az „ownership” elvének erősítése leginkább akkor válik kritikussá, amikor az országok támogatási függőségéről kezdünk gondolkodni (donor darling effektus). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az emberek hozzászoknak a segélyek által garantált, felülről jövő segítségekhez, így elfelejtik az egyébként életmódjukból és kultúrájukból fakadóan rendkívül fejlett találékonyságot és problémamegoldó képességet, nehéz kikászálódni, az úgy nevezett tanult tehetetlenségből.

A dél-afrikai Durban közelében lévő Umlazi nevű kistelepülési iskola
lány tanulói táncbemutatót tartanak, amit Mpune, a helyi tanárnő szervez.

A gyerekek jóval a tanítás megkezdése előtt érkeznek az iskolába. Többségük hajnali órákban történt nemi erőszak áldozatai, mert a családanyáknak rendkívül korán kell munkába indulniuk
reggelente és a gyerekek egyedül maradnak otthon. Ennek megelőzésére szolgál az iskolában a kora reggeli elfoglaltság. A gyerekek védelmére kitalált program szükségességét csak az tudta
felismerni és megvalósítani, aki tisztában volt a körülményekkel. Egy a pozitív történetek közül, ahol a „grassroot”, azaz gyökerekről induló szervezkedés tudott segíteni az erőszak megelőzésében.

A Millenniumi Fejlesztési Célok között szereplő szegénység felszámolása felé tett erőfeszítéseknek látható eredménye van. Ha a nemzetközi szolidaritás és a fejlesztési tevékenység az európai értékrend fontos eleme, akkor a donor és a támogatott országok
érdekeit egyaránt szolgálnia kell a világ jobbítása felé tett lépéseknek. Sok probléma már
nem csupán az országhatárokon vagy kontinenseken belüli megoldást igényel, hanem
globális szintű összefogást. Ez kezdődhetne azzal, hogy mi, akik a világ ma fejlett országainak
nevezett részére születtünk, megismerjük a világ másik felén élő emberek történeteit és
elkezdjük megérteni, hogy felelősséggel tartozunk irántuk. Ha másképp nem, egy kocka
csokoládé hosszú-hosszú útján keresztül.

Fotó: Anna Simone Felding

Szöveg: Molnár Kata

2010. november 7.