A héten alig volt időnk megérkezni, kipakolni, máris kezdődtek az órák. Lett pár új munkatársunk vagy mi, csoporttársunk. Tisu és Osó mongóliából. Ne kérdezzétek, hogy írják a nevüket, mert egyáltalán nem tudom. najó, szóval akit Tisunak hívunk az becsületesen Tuvshinbat Tsedendash-nak hívják. Ennyi. Ezenkívül jött Bidur a pandur. Aki Purpával nyomul, a rendkívül önérzetes nepáli csávóval, aki mindenképp meg szeretné mentei az otthoniakat, csak nagyon nincs kedve hazamenni. Szóval Bidurnak nincs sok esélye egyelőre kibontakozni, mert mindig együtt lógnak. Egyébként nagyon félénk is meg lehet angolul sem beszél tul jól. Bár saját nyelvén bátrabb lehet, állítólag nagy tapasztalatai vannak a lányok terén. Valamiben mindenki sikeres...
A két mongol srác elég vágottszemű és nagyon szelíd és kedves. Jó energiák. ó és jött egy norvég nő is, Vanja. 30 körül van de inkább többnek néz ki. Mankóval jár, és pszichésen sincs teljesen rendben. Elég politikai, és akármiről van szó, ő mindig hozzáteszi a magáét. Amolyan okoskodó szellem. Egyelőre nem ismerem egyikőjüket sem, csak egy kép alakult ki bennem már mindegyikről. Ez a norvég nő egy kicsit furcsa számomra, hátrányos helyzetű és ezt talán egy kicsit ő maga is teremti hogy mindig külön ül meg másképp gondolkodik. De sok szempontból be kell illeszkednie, hiszen új itt, és nekünk már sok élményünk meg témánk van közösen, nekik meg fel kell venniük a ritmust.
Most a médiával kezdtünk foglalkozni. Őszintén szólva az utóbbi napokban borzasztóan le voltam gyengülve mind fizikailag mind szellemileg. Feküdtem 2 napig, nem tudtam mozdulni.Azt hiszem a halottak napját is kicsit tul intenzíven éltem meg, ilyenkor mindig annyit gondolok az életre meg a halálra, hgoy egy évre is elég... És idő sem volt sok feldolgozni az utazást, találkozni megint a többi iskolatárssal, akik Törökországban, Hollywoodban, Zimbabwe-Dél-Afrikában voltak...mennyi élmény, story meg minden...szóval az első pár nap nagyon zavaros mióta hazajöttünk, nehéz visszarázódni hogy minden nap ugyanott ébredünk megint, kényelmesen, keveset mozgunk, ugyanazokkal az emberekkel találkozunk stb. vissza kell szokni. Egyszerűen úgy érzem magam mintha nem érkeztem volna még meg. Mintha elvesztem volna valahol út közben.
Tegnap találtam egy pályázati felhívást. Hatalmas lehetőség és nagyon izgalmas a téma. És még bele is vág abba, amivel foglalkozunk. Viszont versenyhelyzet és határidős. Komoly. Olyan, amivel az itt tartózkodásom óta nem kellett szembenéznem. Mennyivel könnyebben készültem el itt a feladatokkal, mert nem volt Tétje. Illetve volt, belső bizottság ellenőrizte a munkát, az én saját mércémhez igazított elvárásoknak voltam csak kitéve. Megfelelni persze meg kell a csoportnak, a tanároknak, de itt mégsem úgy élte meg az ember.
No de ez a pályázat ez egy lehetőség, amivel kijuthatnék Brüsszelbe, az eus fejlesztési napok alatti konferenciára, élőben közvetíthetném az eseményeket. Csak egy rövid cikket kell írnom magyarul és összefoglalót angolul. Pusztán ennyi a feladat.
És csak pár napom van rá.
Emellett kell írnom egy cikket az utazásról is, valamint egy prezentációt tartanom a magyar média helyzetéről. Ez csak hétfőre.
A hétvége nyugisan fog telni, csak főzni kell egyet együtt meg lesz buli. A buli témája új év. Szóval holnap koccintunk előre az újévre ! :)
Nomeg jövőhéten lesz kedden egy este amikor mindenki mesél a study tourjáról és arra is kell készülni.
Kicsit szét vagyok esve. csapongok. hogy fogok így nyerő újságcikket írni...
http://www.youngreporters.net/#home na ez majd segít értelmesebben megfogalmazni mi is ez az egész.
jaj kata kata, szedd össze magad magad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése