Interjú, Halász Áron csinált velem egy kis interjut, ami a Moha magazinban http://www.mohaonline.hu/ nem tudom végül on-vagy offline jelenik majd meg. elég sok időt töltöttem a válaszok megfogalmazásával, sok mindent átgondoltam. most beblogolom, jól jöhet még a jövőnek, mert a cikk végül nagyon rövid és lelketlen lesz...sorry Áron, nem a Te hibát...
te mit is csinálsz dániában? tanulsz, aktívkodsz?
Is-is.
Egy népfőiskolában globalizációról, emberi jogokról, klímaváltozásról, demokráciáról, közösségi létformáról tanulok. És nagyon szuper.. Papp Zsuzska épp mostanság ír a Mohába erről a típusu intézményről, nem tudom hogy áll vele, de neki írtam bővebben nemrég. Te hallottál róla korábban?
http://www.crossingborder.org/ ez a dán szervezet csinálja a mi képzésünket, Global Studies alatt megtalálod. Egyébként több profilja is van,Roma program, Klíma követ képzés, Média képzés ami a dialógust teszi a középpontba. és alapvetően a konfliktus zónában élő fiatalok közötti párbeszéd a fő fókusza.
Mi első hetekben az MDG-kkel Fejlesztési Tervekkel dolgoztunk, részt vettünk egy koppenhágai kampányban. Már meg van vágva a film, lassan fel is fogom majd rakni.
Itt vagyok dec közepéig, aztán még fogalmam sincs. Egyelőre nem jelentkeztem egyetemre továbbtanulni, de az biztos, hogy valamilyen aktivista formában képzelem el a továbbiakat. Ha otthon, attol tartok. Talán kicsit részletesebben mesélhetnél róla milyen is igazából magyar aktivistának lenni. Itt kevésbé a lokális dolgokra fókuszálunk, illetve megpróbáljuk beilleszteni a globális tendenciák közé. És itt nem is nehéz, rengeteg féle csoporttársam van, főleg afrikaiak, ázsiaiak. Le kell dobni az európai szemüveget, amiből nehéz kibujni, főleg otthon.
arra gondoltam, hogy ha már belelátsz a kinti zöld, globkrit és egyéb mozgalmiságba, egy rövid, kb. 3e karakter erejéig beszélgethetnénk errol, meg hogy mit látsz mo.-hoz képest másképp már, mik a kulonbsegek, min pörögnek kint.... és az megjelenne külön a printben ( a MOHA magazinban). milyen szerveződésekben veszel részt, mik ezek, és miket csináltok?
Dániába jöttem 4 hónapra tanulni egy népfőiskolába, ami úgy tartják a dán demokrácia alapjait teremtette meg még a 19. század elején, amikor a földművesek megalkották maguknak ezt a platformot, hogy együtt gondolkodhassanak politikáról, gazdaságról, filozófiáról. ahol megpróbálom megalapozni a tudást, egyfajta szellemi bázist, világnézetet, kapcsolati tőkét, ami ahhoz kell, hogy aktív állampolgárként a béke, az egyenlőség, a demokrácia és a tudatosság nevében a világ jobbításának szentelhessem az életem, hogy a jövő generációi is élvezhessék a tiszta levegőt, a természetet, a kulturális örökségeket. Ez a hely tökéletes rá, hogy valaki Például, most éppen egy kéthetes utazásra készülünk, ökofalvakat látogatunk majd itt dániában és megnézzük közelről, hogyan élnek közösségek akár 100%-osan a nap energiáját, a szelet vagy az esővizet hasznosítva, önellátó, fenntartható módon. Lásd például egy Samsoe nevű sziget: http://www.youtube.com/watch?v=QDk4GtUh3HA Ez lehet az egyik megoldás a globális negatív klímaváltozás fokozódására. Visszük magunkkal az elmúlt időszak termését, tehát nem csak egyoldalú látogatásról lesz szó. Mi is megosztjuk a saját tapasztalatainkat. Részt vettünk egy kampányban nemrég Koppenhágában, amiről készítettünk egy rövidfilmet. Több ízben is lesz alkalmunk bemutatni, egy másik népfőiskolában az ottani diákoknak, egy gimnáziumban 15-16 éves tanulókból álló osztálynak, illetve néhány falu közösségének. A csoportunk rendkívül diverz, több afrikai és távolkeleti ország képviselteti magát, tulajdonképpen csak magyarok vagyunk innen európából. A sokféleség előnyei leginkább akkor kerülnek felszínre, amikor egy-egy kulturális programot szervezünk, hogy bemutassuk egymás szokásait, hagyományait, felfogását, gasztronómiáját; a globális ügyek kapcsán pedig igen széles látókör tud megjelenni. Az életünk az iskolához köt bennünket, aminek kollégiumi része is van- itt tanulunk, pihenünk, étkezünk, játszunk, bulizunk. Ezért is jó néha kimozdulni, akár egy-egy óra keretén belül. Például a közeli Helsingorban van egy bizonyos LO Skolen nevű egykori népfőiskola, ami ma konferenciaközpontként működik. Hajdanán a szakszervezet tulajdonában volt, és a munkásosztály képviseletét szolgálta. Egy rövid körbevezetés során betekintést nyertünk a mai dán munkaerőpiaci helyzetbe, ami egyre keményebb feltételeket szab és egyre válságosabb helyzetben van. A munkanélküliség emelkedik, a népesség öregedik. Az egyik legnagyobb probléma jelenleg a bevándorlók kérdése, hiszen jóléti államról van szó, amit egyfelől fenyegetve éreznek a dánok, másfelől egyre inkább rákényszerülnek a külföldi munkaerőre.
Jártunk a koppenhágai Ensz Fejlesztési Programjának (UNDP) kommunikációs székházában ahol bemutatták nekünk a szervezet működését, alapelveit, nehézségeit; vagy a híres Christiania „free-town”ban egy helyi vezető segítségével megismerhettük a közel 40 éve fennálló közösség politikai okokból következő létbizonytalanságának történetét; vagy megcsodálhattuk a humusz-wct, esővíz gyűjtő rendszert és egyéb fenntarthatósági módszerek bemutatására, kifejlesztésére létrejött, a teljes mértékben napenergiát használó Ökológiai Inpirációs Házat http://www.byoko.dk/default.asp?side=1 (dánul van sajna, de a kezdőlapon van egy videó amin be lehet kukkantani milyen).
Aktivkodás a kampányon kívül egyelőre nem volt, akadnak workshopos délutánok, amikor például eljátszunk egy emberi jogokkal kapcsolatos szituációt (pl. bevándorlási hivatal) és megbeszéljük, hogy a különböző szereplők miért és hogyan viselkedtek.
mik azok az mdg-k, milyen filmet csinaltatok?
MDGs- Millenium Development Goals. http://www.youtube.com/watch?v=v3p2VLTowAA Magyarul Milleniumi Fejlesztési Célok. 2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig 8 égető Világméretű probléma felszámolásán nagy erőkkel fog dolgozni. A 8 cél a következő: 1. Véget vetni a súlyos szegénységnek és éhínségnek; 2. Megvalósítani a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást; 3. Előmozdítani a nemek közötti egyenlőséget és segíteni a nők felemelkedését; 4. Csökkenteni a gyermekhalandóságot; 5. Javítani az anyai egészségügyet; 6. Küzdeni a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen; 7. Biztosítani a környezeti fenntarthatóságot; és 8. a fejlesztés érdekében globális partnerség kiépítése.
Mindannyian tudunk valamit ezekről a problémákról, de vajon hol tart a világ? Még mindig az egész afrikai kontinens éhezik, a gyerekek lődörögnek az utcán, áll az élet? Az egyenlőtlenség és a halálos betegségek terjedése tombol, a fejlődő országokban sehol sincs biztonságos ivóvíz. A célokkal kapcsolatos jelenlegi helyzet értékeléséhez érdemes egy pillantást vetni a statisztikákra. Ha rábízzuk magunkat az ENSZ Szakértői csoportja által kiadott 2010-es jelentésre, kimerítő 70 oldalas tanulmányból kiderül a progresszió mértéke.
Csak a játék kedvéért két kérdés.
Ma a Föld lakossága közül kb. hány ember él 1 dollárnál kevesebb pénzből naponta? 500 millio; 1 billio, 1,3 billio, 1,8 billio, 2 billio
a fejlődő országokban a gyerekek kb hány százaléka kezdheti meg az általános iskolai tanulást ma? 50%, 63%, 75%, 89%, 95%
A válasz 1,3 billió és 89 %, a legfrissebb adatok szerint. Ha összehasonlítjuk a 1990 vagy 2000 táján érvényes statisztikákkal, még látványosabb a fejlődés. Az utolsó 2-3 célnál kevésbé lehet felmérni a progresszió mértékét, illetve hosszabbtávú kifutásúak, mint a 2015-ös határidő. Egy ehhez hasonló quizt összeállítottak és elvégeztették egy fejlődő (vietnám) és egy fejlett (dánia) országban x számú emberrel. Mire tippelsz, melyik eredmény állt közelebb a valósághoz? A mai emberek nem bíznak benne, hogy szembe lehet szállni a világméretű problémákkal. Miért?
A legtöbb ember a médián keresztül tájékozódik a világ eseményeiről. A média pedig ontja a rossz híreket, nemzeti és nemzetközi konfliktusok, krízishelyzetek, terror, természeti katasztrófa, emberi jogok veszélyeztetése… Keveset szól a fejlődésről, a pozitív változásokról. Ha valakinek a tudása a fejlesztési tervekben megfogalmazott tartalmakat tekintve a médiára alapozott, nagy eséllyel nincs tisztában a helyzet valódi állásával.
Idén szeptemberben közgyűlést tartott az ENSZ New Yorkban arról, hol tart a világ, hogy 2015-re elérjék a célokat. Ez nyilván nagyon fontos esemény volt, ugyanakkor ez nem csupán a világ vezetőin múlik. Erre épült a koppenhágai kampány. Egy Fantasztikus összefogás keretében, a dán külügyminisztérium nemzetközi fejlesztésekkel foglalkozó csoportja mellé közel 70 dán civil szervezet, számos cég, önkéntes és magánember csatlakozott, s így valósult meg a „World’s best news” kampány, ami gyakorlatilag a jó híreket, a progressziót, a haladást próbálta terjeszteni – egy kicsit provokatív módon- a helyi reggeli Metró újságban. (Pl. „Eltűnt 400 millió szegény ember”; 58 millió gyerek csontjaira került hús” stb). Ezt és egy reggeli csomagot nyomtunk az emberek kezébe a hajnali koppenhágai utcákon. Az egyik támogató szervezet csinálja a mi képzésünket a népfőiskolában, ahol tanulunk. Így vettünk részt a kampányban, mint a Crossing Borders önkéntesei.
Előtte résztvettünk egy napos workshopon, amit az egyik fejesztési projektekkel, szegénység leküzdésével, tréningekkel és oktatással is foglalkozó dán civil szervezet, az MS Action Aid http://www.actionaid.dk/sw13950.asp csinált. Tudással, empátiával, kreatív erővel felvértezve láttunk neki kidolgozni a saját kampányunkat. Így találtuk ki, hogy mi is valami pozitív állítást szeretnénk hallani az emberektől. A végén ezt a vox pop verziót választottuk a filmhez, hogy minél több féle választ be tudjunk mutatni.
az érdekelne hogy ezeket a tudásokat mennyire tudod majd a céljaidban hasznosítani itthon, és hol akarsz velük elhelyezkedni? mit csinálnak a dánok meg a külföldiek egy ilyen nekem főleg inspirációs képzésnek tűnő év után? aktivisták lesznek, akik közben dolgoznak valahol tök más munkakörben, vagy professzionálian is lehet hasznosítani ezeket a tapasztalatokat?Nagyon jó kérdés, de ne szaladjunk ennyire előre. Én elsősorban arra használom az időt, hogy megfogalmazzam magamnak a céljaimat. Igazából a dánok is erre használják. Általában Érettségi után mennek a népfőiskolába, hogy kitalálják hova tovább. szóval inkább lazulni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni, kipróbálni magukat különböző művészetekben, és stressz nélkül kitalálni az irányt. Itt nincsenek jegyek, vizsga, nincs nyomás, teljesítménykényszer, így nincs igazán kudarcélmény se, inkább úgy mondanám, könnyebb ráérezni az erősségekre, amikkel aztán lehet tovább dolgozni- akár már egyetemi szinten. Ez magát a tudást is egy másik dimenzióba emeli- nem kell a jó jegyekért küzdeni ami felruház jogokkal a szocializációs folyamat során. És nem is az intézményesült tudást közvetíti, hiszen a népfőiskolák alapfilozófiája a nem-formális oktatás, vagyis a tanrend, a módszerek és technikák teljesen függetlenek az állami iskolákétól, az egyes népfőiskolák és a tanárok dönthetnek arról, mit tanítanak, és az oda jelentkezőknek is beleszólásuk van a kurrikulumba. A külföldiek közül a mi képzésünkre többségében nem-európaiak jelentkeznek és bizony néha akár egy évet is várnak, míg vízumot kapnak. Nagyon eltérő háttérrel rendelkező emberek jönnek, ami jót is tesz a csoportdinamikának. Sokan az angoljuk fejlesztésére is használják.
A lényeg tehát maga az inspirációs közeg. A rohanó világ vagy a teljesítménycentrikusság, a versenyszellem, talán maga az oktatási rendszer olyan, vagy anyám tudja mi miatt, nincs tradíciója sok helyütt az önfejlesztésnek. Nincs hely a kritikai szellem kialakulásának, a kreativitásnak, az ’out of the box’ típusu ötleteknek, kész tudást kapunk amit aztán így és így kell visszaböfögni hogy aztán itt és itt dolgozhassunk vele kifulladásig. Sokan szenvedhetnek attól, hogy nem azt csinálják, amit valóban szeretnének. Miért? Volt-e egyáltalán lehetőségük, idejük és terük arra, hogy kifejlesszék, kivirágoztassák magukat a poroszos, hierarchizált oktatási rendszerben? nem nagyon.
Számomra azok a lehetőségek, amik egy kommunikációs BA diplomával kínálkoznának nem vonzóak. Sőt, egyáltalán nem találom azt a munkakört, amiben jól és hasznosnak érezném magam. Akkor viszont merre és hogyan? mi az a foglalkozás, mi az a hely, ahol nem a munka szervezi az életet hanem ami egy olyan életformát támogat, melyben helyt kapnak azok az értékek, amiért dolgozol. Persze szeretnék továbbtanulni, de eddig nem tudtam milyen irányba. Most kezd körvonalazódni bennem, hogy a közösség fejlesztés illetve a fenntartható fejlődés érdekel, olyan tárgyak, melyek holisztikusan közelítik meg a világot. Nálunk ez a fajta szemlélet talán csak most kezd ébredezni. Szintúgy a zöld gondolkodás. Látjuk, hogy divat, látjuk, hogy nyomulnak vele az aktivisták, de szerintem a fejekben még nem vert gyökeret a környezetbarát gondolkodásmód mely tudatosabb életvezetéshez, cselekvéshez vezetne. Miért? Talán mert még csak nemrég törtünk ki a kommunizmusból, még nem élveztük eléggé az import banánt. A további agytágítás előtt viszont feltétlenül kipróbálnám ezt a gyakorlatban is, esetleg egy fejlődő országgal együttműködő szervezetnél. Nem sietek, hogy mielőbb diploma legyen a kezemben, és elhelyezkedjek. Persze a megélhetés is szempont, de én azt is kombinálnám a szenvedélyeimmel. Így dolgoztam másfél évet egy hostelben egyetem mellett, ahol multikulturális, változatos, dinamikus, kihívásokkal teli közeg volt, nem mellesleg megtanultam kényelmesen kommunikálni idegen nyelven.
nekem egy kicsit ömlesztettnek tűnik, vagy van itt azért szegmentáció technológiai, eszmei, társadalomtudományi szakterületekre? ha igen, aztán hogy vizsgáztok?Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a népfőiskolának nem a szakképzés a célja. Abban lehet különbség, hogy egyes iskoláknak mi a profilja. inkább ön-fejlesztésre, egészséges életmódra nevelő, vagy művészetekre fókuszáló iskolák, van politikaibb vagy inkább a szociális – közösségi életre koncentrálók. Ahova én járok, ott a demokratikusságon van nagy hangsúly, a közösségi élet is nagyon erős, fontos a részvétel és az együttműködés, valamint az elfogadás, mert sok nemzetközi diák is van. Külön programok vannak arra, hogyan lehetne még jobbá tenni az iskolát. De ez egy kicsit más téma. A mi képzésünk (Global studies) kifejezetten az aktív állampolgárságot támogatja, ami magában foglalja a tudatos, felelős globális léptékű gondolkodást, amihez elengedhetetlen egy kicsit mindenről tudni. Nagyon fontos tehát a szakterületek együttes látása, vagyis a közöttük lévő kapcsolat feltárása nem pedig a szegmentálás. Ez nem az a hely, ahol megtanulsz Napelemet készíteni és felinstallálni a házadra, és nem is az a hely, ahol kiolvasod Nietzsche összes művét és prezentálsz belőle (amit ha elszúrsz, akkor rossz eséllyel indulsz jövőre), és nem az, ahol gazdasági tanácsokat kapsz hogyan virágoztasd fel a céged.. Viszont mondjuk piszkosul megtanulsz megszólalni, érvelni az álláspontod mellett, prezentálni emberek előtt, vagy ha valami konkrétabbat kell mondanom, például módszereket tanulhatsz arra, hogyan szervezz meg egy kampányt, ha valamit el akarsz érni, legyen az akár csak az iskoládban, a munkahelyeden, a lakóközösségedben, stb.
Talán úgy tűnik, sok mindenről van szó, de minden felfűzhető egy szálra. Az hiszem az interkonnektivitás jellegzetes tulajdonsága a 21. századnak, mégis ez az a kor, amiben a legmikroszkópikusabb részletek is elit kutatócsoportok tanulmányozása alá vonódtak. Ahogy az egyes szakterületek, úgy a világ emberei is nagymértékben összeköttetésben állnak, kölcsönösen hatnak egymásra. Szóval jó dolog szakértőnek lenni valamiben, de közben fontos az is, hogy éberek maradjunk arra, ami az egészre vonatkozik.
az is érdekelne, hogy tudsz-e valamit arról, hogy milyen szerepük volt a diákoknak a tavalyi koppenhágai klímacsúcsban, valamint annak milyen utózöngéje van nálatok? a sikertelenség nem sarkallt különleges akciókra?Most erről nem sokat tudok mondani, meg késő is van és már nincs is erőm se rá. viszont átküldöm a keszthelyi zsuzsi barátnőm blogját, talán ismered is a védegyletből? nemtudom, kicsi a világ. Szóval ő is volt tavaly ezen a képzésen, általa kerültem ide…szóval ők voltak a klímacsucson, ír is a blogjában róla, decemberi bejegyzést nézd meg.. most ennyit tudok erre reagálni
http://zsupsziaroundtheworld.blogspot.com/2009_08_01_archive.htmlés mit gondolsz, amiket eddig láttál, mik azok a dolgok amik MO-n legjobban hiányoznak, és legjobban, legkönnyebben megvalósíthatóak lennének? és mindezt az egyetemista korosztály részéről?Ezt feljebb a második kérdésben már részben kifejtettem, ami az oktatást illeti. Tehát hogy nem általános, nem elterjedt az a tér, ahol a gyerekek, diákok elkezdhetnének maguktól gondolkodni és aszerint értelmezni jelenségeket, megoldani feladatokat, és nem pedig átvenni a tanárok gondolatait mint kész terméket. Vannak iskolák, én a Waldorfot ismerem, ahol ez a szellemiség uralkodik. Ugyanakkor az az ovodátol az érettségiig tartó programot kínáló intézmény, sokak számára nem nyújt igazi kihívást és nem ad elegendő lehívható tudásbázist.
Egy ilyen tipusu iskola nagyon jól jönne a fiataloknak.
http://www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/programok.html tessék itt van ez a link, csupa öregeknek, nekik is kell az életen át tartó tanulás persze, de kérem. Nem tudom, még sosem alapítottam iskolát.., de megfordult a fejemben! de azt tudom hogy sok magyar kipróbálta már a népfősikolát és biztosan egyetértene velem, hogy magyarországra is át kéne adoptálni. A világ számos részére elvitték már az ötletet, és a maguk kulturájára, igényeire formálták.
erről a mo vs dánia kérdésről magyarországhoz képest amit dániából és a világból látok.
Dániában magasszintű, fejlett demokrácia uralkodik., a civil társadalomban van erő, a kreativitás és önállóság alapérték, és mindig megegyezésre törekednek, nem széthúzásra. A fenntarthatóság és zöld mozgalom nem újdonság, talán több is, mint 30 éve foglalkoznak vele.
A fejekben dől el a legtöbb minden, talán ez volna az egyik legfontosabb- magunkhoz, a világhoz és más emberekhez való hozzáállásunkat újragondolni. De ez annyira kézzelfoghatatlan, ezért kell a critical mass ami biciklizésre késztet, vagy a 8keres ruhacsere hó utolsó péntekein ahol segíthetünk valamennyire a nehezebb helyzetben lévő családokon, kisebbségi fesztiválok ahol értékként jelenik meg a kisebbségi kultura és találkozni lehet zöld gondolkodással mint újrahasznosítás biciklialkatrészekből, vagy visszaválthatós pohár és így tovább.
Talán ami a legkönnyebben megvalósítható volna az egyetemista kontextusban az egy olyan platform létrehozása, ahol a világ szemüvegén keresztül esne szó "hétköznapi" kérdésekről- oktatásról, lakhatási- megélhetési körülményekről, biztonságról, demokráciáról, egészségügyről, közlekedésről, családalapításról, diszkriminációról, vagy akár életutakról, kreatív, inspiráló emberek életéről... és ott nem a panasz kapna teret, mert már rég tudjunk, mi nem működik. (Van ilyen? Létezik? én nem tudok róla, de ha van akkor szóljon valaki! Az meg csak módszer kérdése, hogyan kell bevonzani az embereket, érdekeltté tenni őket..)
ha kilépünk a saját köreinkből, és megértjük, milyen élet jutott nekünk és milyen mondjuk egy tanzániai velünk egykoru lánynak vagy fiúnak akinek prostitucióra kellett váltania a tanulást hogy eltartsa a családját, vagy megnézünk egy filmet a mai napig húzódó izraeli-palesztin konfliktusról ami arról szól, hogyan keseríti meg és forgatja fel ártatlan civilek tömegeit a háború, talán megkezdődik egy olyan párbeszéd önmagunkkal, ami arra sarkall, kezdjük el elfogadni amink van és azokkal az eszközökkel amik rendelkezésre állnak, azokkal az emberekkel akik körülöttünk vannak- tegyünk mi magunk valamit a közös jóért- és ne várjunk másokra, a kormányra, vagy a világra, hogy megment bennünket. Az ökologikus gondolkodás is első hallásra nagyon elvont fogalom, de csak vissza kell emlékezni öreganyáink életmódjára, akiknek talán még volt komposztjuk a hátsókertben, odafigyeltek a lámpák lekapcsolására, kevés vizet folyattak a csapból és hordóban gyűjtötték az esővizet., talán még a tejfölös poharakat is felhasználták virágültetésre. Persze a saját szobánkból sem árt kinézni, és megérteni, hogy mindenki egyesével felelősséggel tartozik már nem csak önmaga, hanem akár a világ másik felén élő emberek iránt is. Talán minket nem fenyeget a tsunami mint például a Maldív szigeteket, ami kb 2 méterrel van a tengerszint felett, de érezzük a negatív klímaváltozás egyre fenyegetőbb hatását. Sok probléma már nem csupán az országhatárokon vagy kontinenseken belüli megoldást igényli, hanem globális szintű összefogást- na, ez már másik téma, de nem hagyhattam ki, sorry.
A kisközösségekben és főképpen a civil összefogásban rejlik az erő, erre rengeteg inspiráló történet létezik. meg kell ismerni őket, és abból táplálkozva megvívni a saját kis csatáinkat, amivel példaként lehet szolgálni!
és mi az az üzenet, amit eljuttatnál?
“It was always positive. I spoke about strong people in hard situations.” As she
They also care about maternal health. „We are using massage and acupuncture
